Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”
azok. 9 A „sztenderd módszertani kézikönyvírók", Johann Gustav Droysen, Ernst Bernheim majd visszavonulnak művük és katedrájuk tekintélye mögé. A társadalmi viszonyítást a panteont megalkotó és azután arra föltekintő „szolid kisember" szemszögéből a Buckle New York-ban megjelent esszékötetéhez készült életrajz ismeretlen szerzője tette meg. Buckle mindent megtett, hogy a történelem ne hiú szerepjátéka legyen a történetírónak és romantikus hajlamú olvasójának, a regényes kor mégis vele kapcsolatban is a „beleélés" történetírását alkalmazta, mégpedig kettős bravúrral. Mint ahogy ez kedvelt eljárás volt - például Taine francia spiritualista történészportréjánál is 10 -, az ismeretlen életrajzíró is úgy oldja meg a „beleélés" nehézségeit, hogy Buckle-t is jelmezbe öltözteti: „1485-ben Firenzében tant fel egy fiatalember, aki magas születésénél, természetes tehetségénél fogva [from his illustrious birth and his natural endowments]" emelkedett ki környezetéből - a 16 éves bolognai skolasztikus egyetemi tanár, Pico di Mirandola. 11 A biográfus és Buckle közti osztálykülönbség feszültsége egy másik hasonlatból tűnik ki, amelyben John Miltonhoz (1608-1674), az előkelő, birtokos családból származó 17. századi költőhöz és politikushoz - az Elveszett paradicsom írójához - hasonlítja Buckle-t, aki „... harminckét éves volt, s egy fillért sem szerzett magának, és azután, ugyancsak atyja költségére egy évig utazgatott Franciaországban és Itáliában." 12 Buckle, a „viktoriánus kor kiválósága" magántudós volt, „apja tehetős kalmár" 1 *, nem szorult rá, hogy szolgálatot keressen megélhetéséért. Buckle Karl Marx (1818-1883) és Charles Darwin (1809-1882) kortársa volt. Mint azok, ő sem hivatásos, többnyire előbb vagy utóbb egyetemi állásra vergődő szakember - bár Darwint ebben valószínűleg csak egészségi állapota akadályozta meg. A betegség Darwinnál is az expedíció következménye, amit ő túlélt. Buckle méltatása és kultusza, akár azoké, már életében elkezdődött. Inkább próféta volt, amiak ősidőktől fogva érvényes hitelesítő jegyeivel. Próféta elődje és megjövendölője James Stuart Mül volt. Különös jegyük, hogy mindketten csodagyerekek voltak: míg Mill Benthammel disputált 14 évesen, Buckle - a késői Pico di Mirandola - 14 éves korában elhagyta iskoláját és elküldette házitanítóját is, saját kezébe vette tudományos nevelését. Mmdkettőjük mögött ott állt már természetesen a „Baco-kultusz", a példakép és hagyományteremtő Francis Bacon (1561-1626), a modern értelmiségi előképe, a tudós ember magas karrierje, angol kancellár, verulami báró. Bacon humanista még annyiban, amennyiben a hagyományoktól függetlenül a jövő hasznára akart egy személyben nagyot, korszakalkotót alkotni. Buckle-val rokonítja műve is: befejezetlen műveket hagyott hátra, maga a megjelent Novum Organum (1620) is egy befejezetlen, nagy terv része, töredék. A tudomány mártírja: egy 9 RANKE, L. (1824) 1884, Anhang; IGGERS, G. G. (1968) 1988,107-109. p. 10 TAINE, H. (1856) 1884. 11 BUCKLE, H. Th. 1867,1-2. p. 12 Uo. 5. p. 13 ENDRŐDI S. 1973, 1. kötet, Bevezetés, DL p. 13
