Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)
gyűjteményét mintegy kiegészítve - született meg a kiállítási falu terve. 37 Az ország különböző tájegységéről hozott huszonnégy parasztház és falusi középület 38 közé került a csökölyi ház. A 120 m 2-es, favázas és nádfedeles lakóházat az 1890-es bécsi kiállításon már láthatta az érdeklődő közönség s maga az uralkodó is. Valószínű az akkori sikernek köszönhetően kérte fel Lukács Béla Somogy vármegye törvényhatóságát egy ház felállítására és berendezésére. A megye állandó választmányának javaslatát egészében elfogadva, a közgyűlés határozatban mondta ki, hogy állja az „objectum" költségeit, egyszersmind erre és a többi kiállítási célra, bízva a „hazafiúi áldozatkészségben", gyűjtést mdít. A Maár Gyula alispán által kibocsátott felhívást követően hamarosan világossá vált a közgyűlés előtt, hogy a húszezer forintra kalkulált összeget ilyen úton nem tudja összeszedni. A közel fél esztendő alatt mindent összevetve hatvan községből, a megye településeinek egyötödéből és néhány magánembertől mindösszesen 336 forint folyt be. Ezért döntött a testület a másfél százalékos pótadó mellett. 39 Közeledve a kiállítás végéhez - Dániel Ernő kereskedelmi miniszter kérésére - a megyei közgyűlés a házat a berendezéssel egyetemben átengedte a tervezett Néprajzi Múzeum javára. 40 A Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület 1895-ben úgy határozott, hogy „az ezredéves kiállítási iroda által tervezett parasztfogat-felvonulás minél élénkebbé tétele czéljából saját költségén nem kevesebb, mint tizenkét parasztfogatot szállít föl a nagy lókiállításokra. A parasztfogatok a vármegye különböző vidékéről valók lesznek s festői képet fognak nyújtani"* 1 A fogatok kapcsán egy kisebb sajtópolémia is kialakult a Kaposvár hasábjain. A lap egyik munkatársa a lovak, a lószerszámok és a kocsik kiválasztása érdekében tartott vásárról írt. A szerző olyan szekeret látott a kiállításon, amilyent általánosan használtak a megyében. Ha pedig ezzel netán valamely tájegység specialitását kívánták illusztrálni, úgy helyet kellett volna kapnia, fogalmazott az újságíró, az érintett régióban használt lovakkal egyetemben az egyes vidékek kocsisajátosságainak is. Gaál Gyula, a lótenyésztési bizottság elnöke válaszában elismerte a cikk írójának észrevételeit. Gaál szerint azonban a fővárosban észre sem vették volna a kocsik és a szerszámok tájankénti eltérő jegyeit(!). Ok a legjobb lótenyésztőnek ismert községek (Somogyaszaló, Magyaregres, Gölle, Attala, Pula stb.) állományából választottak, mert a kiállításon mely egyben lóvásár is volt - arra törekedtek, hogy a piacképes állatokat mutassák be. A megye erdészeti térképe volt a harmadik, szintén látványos kiállítási munka. E nagyméretű kartográfiai alkotás Simon Gyula kaposvári királyi erdőmes37 1896. EOK 1894. december 30., 692-693. p.; BARÁTH F. 1896, 872-873. p. 38 VÖRÖS K. 1978, 518. p. 39 SML, Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyve (továbbiakban trvhat. kgy. jkv.), 1895. február 5.: 128. sz., március 30.: 189. sz., augusztus 6.: 325. sz.; SML ai. 1246/1893. 40 SML trvhat. kgy. jkv. 1896. október 12.: 491. sz. « SOMOGYVÁRMEGYE ÉS A... 1895, 3. p. 137