Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

kapcsolatai voltak Szentesről is a salgótarjáni és balassagyarmati múzeumi és azokon kívüli kutatókkal, így a történészek között a már idős megyei múzeumigazgató Belitzky Jánossal. Szabó Bélával. Molnár Pállal, Pálmány Bélával, Kovács Jánossal. Horváth Istvánnal, Szvircsek Ferenccel, a néprajzkutatók közül Zólyomi Józseffel. (A számomra is kedves névsor egyáltalán nem teljes.) Ezeket a jeles szakembereket széles kör ismerte és ismeri a hazában. Személyiségük és teljesítményük vonzása Miklós számára sokat jelentett. A felsoroltak és a fel nem soroltak érdeméből Nógrád a hatvanas évekre az elismeréssel számon tartott szellemi teljesítményre képes megyék közé küzdötte fel magát. (Többek között a négykötetes megyetörténet elindítása, a salgótarjáni és a balassagyarmati várostörténeti öszszefoglaló szervezése, megelőzően és folytatólagosan a színvonalas múzeumi kiadványok, országos terjesztésben a felfelé emelkedő nívójú Palócföld is ezt bizonyította.) A kutatások támogatása, általában a megye sajátos értékeinek - mindenek fölött iparának, bányászatának, turisztikai vonzásának, a modern várossá formált Salgótarján építészetének - szélesebb körű megismertetése a hatvanas években bevonult az akkori vezetés célkitűzései közé. Jórészt követte ezt a nógrádi nagyobb vállalatok irányítóinak szemlélete is. Ebben korjellemző módon keveredett a célzatosan értelmezett múlt és az eredményekkel való büszkélkedés. A történeti kutatásoktól általában a munkásmozgalmi és az üzemtörténeti témák előtérbe helyezését kívánták, s ezen belül külön hangsúlyt kapott az 1950-ben megyeszékhellyé lett Salgótarján múltjának megismertetése. Mindezekkel nyilván fakóbbá akarták tenni a nógrádi egyházi és polgári tradíciókat is. Ezt a „vonalvezetést" a nógrádi irányító szervek különböző lépcsőfokaira került, szélesebb látókörű értelmiségiek egy része szerette volna kihasználni egy átfogóbb, igényesebb kulturális fejlesztés megvalósításához. A reprezentatív művelődési központ átadása után felmerült a megye intézményhálózatának egyébként hátrányos helyzete, sőt a hiányos volta. Néhány embernek a levéltár hiánya is eszébe jutott. A túlzottan gazdaság-centrikus szemlélet repedésein át ekkoriban már támogatott nógrádi helytörténeti feltáró 42