Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

dolgozta ki országos használatra. Ebben már Miklós is nagy segítségére volt, s a történetkutatás azóta különösen előtérbe került szempontjait sikerrel ajánlotta Páhi figyelmébe.) A termékeny szentesi esztendők A szentesi levéltár „életrajzában" Miklós személyében jelent meg az első történész felkészültséggel rendelkező, fáradhatatlan önképzéshez szokott szakember. Első oklevelét orosz szakon a budapesti Pedagógiai Főiskolán kapta, majd munka mellett, levelező formában újabbakat szerzett meg. A szegedi főiskolán 1957-ben kapott történelemtanári okle­velét 1965-ben a szegedi egyetemen elért történelem-orosz szakos diplomával erősítette meg. Mindezek mellett a Szegeden tartott, a három dél-alföldi megye levéltárosait összefogó, 1970 tájáig rendszeres, havonkénti ún. szakmai­ideológiai továbbképzések érdemi hasznát is okosan kama­toztatta. (A résztvevők száma nyolc-tíz volt. kötelezően kiterjedt a levéltárvezetőkre és a tudományos besorolásúakra.) Ezeken a továbbképzéseken a hatvanas évektől egyre kevesebb volt már a közvetlen és eléggé öncélú ideológiai téma, részben gyakorlati felismerések alapján is. A közigaz­gatáshoz kötődő jogász korosabb kollégák (közöttük három levéltárvezető) ugyanis hiába „estek át" 1948 után jó néhány szemináriumon - nemigen sajátították el a marxista filozófiai, közgazdasági és történeti gondolkodást, bajban voltak a merev fogalomkészlet értelmezésével és használa­tával is. Egyetlen kivétel volt a középkorúak között: Oltvai Ferenc szegedi levéltárvezető, aki történész végzettsége mellett folyamatosan tájékozódott, egyetemi előadóként is szerepelt, és újkori témákban kutatott. Őt, vagy a felsőokta­tásból nemrég kikerült fiatalokat szintén felesleges lett volna ezekben a dolgokban ismétlésre kényszeríteni, s a többieket ezzel kellemetlen helyzetbe hozni. Az ennek megfelelő. Varga Sándorné „Bözsitől", a minisztérium levéltári osz­tályvezető-helyettesétől és személyzetisétől származó rugalmas döntés és változtatás a szakmaiság felerősítését szolgálta. Miklós szívesen jött ezekre a hasznosra fordítható „fej­tágítókra", s mindig felhasználta az alkalmat arra. hogy a Szegeden már kipróbált és a gyakorlatba vett történész­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom