Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

levéltári megoldásokat megismerje. Oltvai Ferenc, aki hosszú időn át egyben a három megye levéltárainak a minisztérium részéről megbízott területi felügyelője is volt, messzemenően segítette őt is, engem is ilyen törekvéseinkben. Mint az ún. Módszertani Kollégium igen tevékeny tagja, a legfrissebben tudott minden szakmai újdonságról, s azt örömmel adta tovább. Nem kétséges, hogy a magasabb szintű, korszerű levéltári munka szentesi meghonosításában a szegedi kapcsolatoknak és Miklós saját teljesítményének volt meghatározó szerepe. Az is tény, hogy viszonylag közel elérhető, levéltáros és történész képzettségű, frissebb szemléletet valló szakmai partnereket Szegeden kívül szentesi éveiben még nem talált. (A Budapestre utazás akkoriban nem számított mindennapos dolognak.) Az újat kereső, ötletes Miklós nem is egyszer tovább bővítette a Szegedről vagy más levéltárból, többek között a Pest-Nógrád megyeiből szerzett tapasztalatokat. Ezek közé tartozott a szentesi levéltár szakkönyvtárának rendezése, majd rendszeres tájékozódás alapján való bővítése is, egybekötve a helytörténeti irodalom alapos megismerésével. A történész-levéltáros Karsai Elek vezette szegedi öszszejöveteleken az elmondottak szerint igen eredményes megoldás érvényesült: Szekfű Gyula nevezetes Három nemzedéke fejezeteit elemezve ismerkedtünk meg a történetkutatás olyan új eredményeivel is, amelyeket csak szűkebb körben vagy egyáltalán nem tettek közzé. Egy másik esztendőben a magyar közigazgatás 1867-1950 közötti kérdéseit boncolgattuk. Mindezekhez kapcsolódva értékeltük az őrizetünkben lévő, gyakran forgatott levéltári forrásanyagot is. A továbbképzési program biztosította azután, hogy a minden levéltárra kiterjedő, egységes szempontú feltárások révén (1961-től az 1945. évi földreform, 1962-től pedig „az új élet megindulása" címszó alatt az 1944 ősze-1945 nyara közötti téma a községi fondokig „lemenő" kibontása volt a feladat) általánossá tegyék a más történeti korszakokra és egészen más témákban is kiválónak bizonyult „tematikai vagy feltáró cédulázást", azaz a rugalmas kezelhetőségű regesztázást. (Ez a segédletműfaj hagyományosan a feudális korból származó anyagokhoz kötődött.) Ettől fogva a szentesi levéltár legfőbb fondjainak darabszintű rendezését 38