Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
6. Jegyzők a világháborúban és a forradalomban (1914-1919)
illetményeinek kifizetése miatt jelenteni kellett, hogy hol szolgálnak, családosoknál a feleség tartózkodási helyét is. Nógrádban a jegyzői fizetési alapban alig maradt fedezet. Elrendelték azt is, hogy a bevonuló jegyzőket először járásbeli aljegyzők útján köteles helyettesíteni a főszolgabíró és mozgatható személy hiányában lehet csak más járásból helyettest igénybe venni. Meghatározta az erről szóló rendelet azt is, hogy ilyen esetben melyik járási főszolgabíró melyik járáshoz fordulhat. A helyettesítések a háború tartamára szóltak; a bevonultak helyét a háború végéig véglegesen betölteni nem volt szabad. Nagy számban vonultak be a tanítók, így aztán, hogy a tanításban fennakadás ne legyen 1914 őszén lelkészek és jegyzők vállalták a tanítás terheit is, bár csak mérsékelt óraszámmal. 1914. december 3-án a vármegye törvényhatósági bizottsága a jegyzői nyugdíjalap 1915-ös költségvetését 61848 korona 80 fillér szükségletével és ugyanannyi fedezettel fogadta el. A községi hozzájárulásokat a jegyzői fizetések eddigi 13 %-a helyett csak 8 %-ban állapította meg. A salgótarjáni főjegyző, Pósa István fia, a 14 éves, ötödik osztályos gimnazista István 1915 márciusában megszökött a losonci fiúinternátusból az északi frontra, amikor az oroszok már Bártfa és Sztropkó környékén jártak. A mil i tins nevelésű jegyzőfi Kassán és Eperjesen át eljutott a frontra Svidnik alatt és katonának jelentkezett, ahol a katonák pártfogásukba vették, repülőgépre lövettek vele, megmutatták neki a harcteret is, míg az apja érte nem ment. A „kis hős" ahogy a Nógrádi Hírlap nevezte, ezután buzgón készült a katonaéletre; lovagolt, lőni tanult. Ha harctéri híreket olvasott, felsóhajtott: „Bár én is ott lehetnék! Szívesen feláldoznám életemet a hazáért, nem is fogok én párnák között nyomorultul meghalni!" (A sors groteszk módon teljesítette óhaját; a vakáció idején apja abaújszántói birtokán a szőlőőr puskája véletlenül elsült és halálosan megsebesítette.) Esetét a megye lapja mintaként propagálta. A jegyzői nyugdíjalap 1916. évi költségvetését 1915. október 28-án fogadta el a törvényhatósági bizottság 73190 korona 57 fillér szükséglettel és ugyanannyi fedezettel, de a községek hozzájárulását az előző évi 8 %-ról a jegyzőfizetés 10 %-ára emelték. 1915. november 16-án a Belügyminisztérium jóváhagyta a vármegyének a jegyzői nyugdíjintézetről szóló módosított szabályrendeletét. A vármegye jegyzői egylete 1915. december 4-én tartotta évi rendes közgyűlését Pósa István elnöklete alatt. Az elnöki jelentés szerint Nógrád vármegyéből ekkor már 41 jegyző és aljegyző teljesített katonai szolgálatot és többen el is estek a harcmezőkön. Csekey Sándor kazári körjegyző indítványozta, hogy a jegyzők érdekeik előmozdítása céljából kérjenek helyet maguknak a törvényhatóságilag alakítandó járási bizottságban, mert ez lesz „azon terrénum, hol a községi és körjegyző ambícióját, tehetségét érvényesítheti, s a község és illetve a járás érdekeit ez által fokozottabb mérvben szolgálhatja." A javaslatot az országos jegyzői egylet közgyűlésén szóban is előterjesztették. A tisztújítás során elnökké újból Pósa Istvánt (Salgótarján), alelnökké Hummer Ferencet (Érsekvadkert), pénztárnokká Bory Sándort (Lónyabánya), főjegyzővé Csekey Sán68
