Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig

munkáikért nagyobb díjakat számítottak fel a lehetségesnél az ügyfeleknek. A belügyminiszter azonban rendeletileg tiltotta be ezeket az „üzelmeket", ugyanis az útlevél elnyeréséhez elegendő volt a szóbelileg előadott kérvény, a hivatalos adatokat pedig az elöljáróság hivatalból volt köteles beszerezni és felterjeszteni az illetékes hatóságoknak.

63 A törvényhatósági bizottság tisztában volt a jegyzők szorult helyzetével, ezért a jegyzői magánmunkálati díjakat 1903-ban újra rendezték. Elrendelte, hogy a vármegyei hivatalos lapot kötelező megrendelni műiden községnek, ennek beszerzése azután már nem a jegyzők pénztárcáját terhelte. A hivatalos lap vezérfonalul szolgált ebben az időszakban a jegyzői munka szervezéséhez, ütemezéséhez is, mert mindig közölte az abban a hónapban felterjesztendő jelentések, kimutatások határidejét. (Például 1903 szeptemberében összesen 28 jelentés elkészítését sorolták fel a jegyzői teendők között.) Az alispáni panasz ellenére a vármegye a közigazgatási tanfolyami hallgatók és segélyegyletek ismétlődő kérelmét anyagiak híján legtöbbször elutasította. Ritka kivétel volt Telek Antal tarnóci illetőségű kassai közigazgatási tanfolyami hallgató, akinek 50 korona segélyt utaltak ki. A törvényhatósági bizottság 1904-ben is segélyezett három Kassán tanuló községi közigazgatási tanfolyami hallgatót 50-50 koronával. 1903 elején két járási főszolgabírónál is 25 éves jubüáris ünnepségen tisztelegtek a jegyzők. Január 27-én Szakáll Antal gácsi főszolgabírót díszalbummal és briliáns gyűrűvel, február 10-én Csonka Zsigmond losonci főszolgabírót pedig albummal köszöntötték. Az 1903. augusztus 9-i egyleti közgyűlésen a nyugdíjmtézet szabályrendeletét ismét módosították, megpróbálván azt biztosabb alapokra helyezni: emelték a tagok és a községek hozzájárulását is. Kérelmük támogatására Papp János elnök vezetésével küldöttség tisztelgett az alispánnál. Az összes megyebizottsági tagot is meg akarták nyerni ehhez. Ugyanis 1903-ban már 6905 korona 61 fillér befizetetlen nyugdíjjárulék-hátralékot tartott nyilván az egyesület. A vármegye törvényhatósági bizottsága az alispánt a hátralékok beszedése céljából szigorú intézkedésekre utasította október 9-i közgyűlésén. Nem fogadta el tárgyalási alapul a nyugdíj intézeti szabályrendelet-tervezetet, mert a községi hozzájárulások mértékének meghatározása az összes állami egyenesadók egy százalékában a községek megterhelését jelentette volna. Nem fogadták el a mellékjövedelmek 50 %-ának a nyugdíjalapba való beszámítását sem, mert a nyugdíj alapját a törzsfizetés és a szolgálati idő egybevetése képezte. A legmagasabb nyugdíj összegét 1200 koronában állapították meg. A deficites nyugdíjalap támogatására a községi nyugdíjjárulékok emelését határozták el. A nógrádi járás főszolgabírája, Rákóczy István 1903. augusztus 1-én a közigazgatási bizottság elé terjesztette azon indítványát, hogy köradóügyi jegyzőket kellene rendszeresíteni a vármegyékben (összesen hatot), hogy ezzel mentesítsék a községi és körjegyzőket az adószedés terheitől. Erre a járás jegyzői kérték fel Rákóczyt. Néhányan tréfából „rétsági honmentő gondolatnak" nevezték javaslatát, s annyit tréfálkoztak rajta a főszolgabíró kárára, hogy az meg 63. NML IV. 402. 50, 104, 468, 469, 470/1902.; Jegyzői közgyűlés. NL. és HH. {1902. március 11.); A körjegyzők ellen. NL. és HH. (1902. szeptember 7.) 52