Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig
is sértődött. Rákóczy ekkor azt kérte, hogy járásában öt adóügyi jegyzői állást rendszeresítsenek a végrehajtási alap terhére. Az ügyet nem tárgyalták, de az alispán jónak látta a tervezetet a pénzügyminisztériumhoz felterjeszteni. 64 Egyébként Rákóczy István 1910-ben, akkor már mint tiszteletbeli főjegyző, írt egy könyvet A községi ügyviteli vizsgálat címmel, melyet az alispán figyelemre méltónak tartott és ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Tisza István ígérete alapján, az állami tisztviselők fizetését is rendezték 1904ben. Valamennyi jegyző törzsfizetését évi 1600 koronára egészítették ki; a mellékjövedelmek azonban továbbra is megmaradtak. Ahol természetben járulékot élveztek, ott azt pénzre számították át és a törzsfizetéshez csatolták. Ideje volt a fizetésrendezésnek: az országnak csak három megyéjében érte el a jegyzők törzsfizetése az évi 1600 koronát. (Az aljegyzők mmimálfizetése 1000 korona lett.) A fizetésrendezés során kiderült, hogy Nógrád vármegyében a jegyzők által élvezett illetmények zöme az alsó határt nem érte el. 1904 előtt sok főszolgabíró a segédjegyzők alkalmazását, felfogadását magára a körjegyzőre bízta. Az üyen segéderők azonban legtöbbször nem rendelkeztek jegyzői képesítéssel. E zavaros állapot aztán a fizetésrendezésnél bosszulta meg magát, mert a belügyminiszter a vonatkozó utasításhoz ragaszkodva, csak azon segédjegyzők fizetéskiegészítéséhez adott államsegélyt, akiknek jegyzői oklevelük volt. Ilyen pedig csak 25 volt az egész vármegyében. A többieket még al(segéd)jegyzőnek sem ismerték el. A megyei jegyzői egyleti közgyűlés előtt az Országos Tisztviselői Egyesület megkereste az egyletet, hogy testületként lépjen be tagjai sorába. Ezt a megyei egylet elutasította, viszont az egyéni belépést tagjai szabad akaratára bízta. Az április 13-án Balassagyarmaton a vármegyeház kistermében tartott közgyűlésen még mmdig a nyugdíjrendelet módosítása volt a fő kérdés: megemelték a tagok és községek hozzájárulását is. A jegyzői nyugdíjalap vagyona ekkor 89280 korona 42 fillért tett ki, a hátralékos tagdíjkövetelés pedig 5840 korona volt. Az alapszabály módosítását a május 28-án Salgótarjánban tartott 30 éves jubileumi közgyűlésen változtatás nélkül elfogadták. 800-ról 1600 koronára emelték a maximális, 35-40 évi szolgálat után járó nyugdíj összegét. Itt az alispán is beszédet mondott, majd Foglár Géza egyesületi jegyző olvasta fel az egyesület történetét is tartalmazó elnöki jelentést. A szakegyesületi közgyűlés után este hangverseny és táncmulatság következett: ezek tiszta jövedelmét, 818 korona 11 fillért a nyugdíjalap tőkéjének gyarapítására fordították. 1904. július 16-án a törvényhatósági bizottság Losonc város polgármestere kérelmére Draskóczy Ede főjegyzőt, Keczéry Istvánt, Maróthy Sándor és Szokoly László aljegyzőket a községi és körjegyzői nyugdíjegyesület kötelékéből kibocsátotta és az általuk befizetett 3256 korona 50 fillér járulékot kiutalta Losonc város nyugdíjalapjának. 64. Szakáll Antal gácsjárási... NL. és HH. (1903. február 1.); Csóka Zsigmond losonczi... NL. és HH. (1903. február 15.); 7741-1903. sz. szabályrendelet. NHÉ. (1903. június 1.); 13454-1903. sz. szabályrendelet. NL. és HH (1903. július 16.); Községi és körjegyzők. NL. és HH. (1903. augusztus 9.); NML IV. 402. 761, 767/1903.; Rákóczy István: Közadóügyi jegyzők. NL. és HH. (1903. augusztus 23.) 53
