Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

gos egyletnek és a vármegyei egyesületnek is megküldték, a másik két dolgozatot pedig a szaklapoknak és az országos egyesületnek juttatták el. Ekkor mondott le betegsége miatt Kovács Ferenc egyesületi jegyző, kinek helyére Foglár Gézát, választmányi tagokká pedig Szabó Imre zagyvái és Pősa István divényi körjegyzőket választották meg. A közgyűlés után Salgótarján képviselő-testülete 100 terítékes bankettet adott, majd kocsin bányákat, gyárakat néztek meg, este pedig táncmulatságot tartottak. A megyei törvényhatóság nem támogatta a jegyzőtestület ismételt kérését, hogy emeljék a vármegye területén működő jegyzők évi írtiniinális törzsfizetését 600 forintra. A kérvényt az érdekelt községi képviselő-testületek meghallgatása, vagyoni helyzetük felmérése alapján vélemény előterjesztése végett az alispánnak adták ki. Két évvel később ugyanerre a sorsra jutott az a javaslat, hogy fizetésüket - az új pénznemben - legkevesebb 1200 koronában állapítsák meg. 1898. október 9-én egy cikk jelent meg az országos jegyző egylet elnöki jelentéséről, mely a közigazgatás és a jegyzői állás rendezéséről szólt. Az országos vezetőség nem kívánta állami tisztviselővé tenni a jegyzőket, de a kinevezést számukra is fontosnak tartotta és ezzel külön státusba akarta helyezni a jegyzői kart. A jegyzőképzés reformját a vármegyei szigorlatokra előkészítő három hőnapig tartó tanfolyamok útján vélte megvalósítani, melyeket minden megyében fel kellett volna állítani. Egy másik előremutató kezdeményezésről számolt be 1898. december 18-án a Nógrádi Lapok és Honti Híradó. Bars vármegyében 1899. január 1-től a községi és körjegyzők már havi előleges részletekben a megye pénztárából kapták meg a fizetésüket.

55 Egy hónappal később Berzsenyi Béla mátraverebélyi körjegyző írt cikket a Nógrádi Lapok és Honti Híradóba „Kör-végrehajtóság" címmel. Berzsenyi 1894-ben lépett a jegyzői pályára és azóta, saját bevallása szerint, teendői megháromszorozódtak „s ezzel rohamos lépést tartott személyünk ellen a nép ellenszenve s mondhatni gyűlölete". Ennek oka, hogy az agyonterhelt jegyző alig tudott foglalkozni a rábízott községek égető bajaival. Milyen volt egy körjegyző munkája ekkoriban? Berzsenyi Béla köréhez hat népes, de szegény község tartozott, átlagban kilenc kilométerre a székhelytől, gyakran csak gyalog járható utakon. Napi négy órás utazással hetente egyszer tudta látogatni a községeket. Bár munkaideje csak nyolcórás lett volna, teendői tűrhető ellátása érdekében napi 16 órát is dolgozott és saját zsebéből még körírnokot is tartott. 1898ban 4000 ügyiratot intézett, 300 anyakönyvi bejegyzést tett, 1500 alkalommal vetett ki adót és azt be is hajtotta, napi 20-25 panaszos ügyet intézett. „Ha azt akarjuk, hogy a körjegyző a nép ügyével is behatóan foglalkozzék, segítsünk terhén, szabadítsuk fel a gépies járomtól, ... törekedjünk oda, hogy ideje lehessen a nép érdekeit is kielégíteni... - adjunk neki - hol szükséges - megfelelő munkaerőt, hisz az busásan meghozza gyümölcsét s elsősorban a közönségnek" - írta. A probléma megoldásaként körvégrehajtói állások szervezését ja55. Az alispáni jelentés. NL. és HH. (1898. december 25.); Jegyzői közgyűlés. NL. és HH. (1898. május 22.); NML IV. 402. 433,434,1019/1898.; B.-Gyarmat, október 8. NL. és HH. (1898. október 9.); A községi és körjegyzők Barsban. NL. és HH. (1898. december 18.) 43