Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

vasolta, melyet három szomszédos kör szervezne az adók beszedésére, s java­dalmukat az adóvégrehajtási díj fedezné, üres idejükben pedig jegyzői hivata­lokban segédkeznének. 1899. május 28-án ugyanebben az újságban egy másik, a felerősödött jegyzőellenes hangulat közepette is a tárgyilagos megítélést sür­gető cikk jelent meg. Ugyanis a jegyzői szigorlatokra jelentkezők száma évről­évre fogyott, így az egész országban, minden vármegyében szűkében voltak a jegyzőjelölteknek, azaz: a pálya presztízse erősen csökkent. A cikk megjelenése feltehetően összefüggött azzal, hogy a megyei jegyzőkar 1899. május 27-én tartotta 25 éves jubileumi közgyűlését. A 101 tagnak mintegy harmada jelent meg, de ott volt Nagy Mihály alispán és a megyei tisztikar több tagja, valanúnt Dobozi István maglódi jegyző, az ismert szakíró is. A közgyűlé­sen Foglár Géza egyleti jegyző felolvasta dolgozatát az elmúlt negyedszázad eseményeiről, az egylet keletkezéséről. A tisztújítás során elnökké ismét Szabó Károlyt, alelnökké Papp Jánost, jegyzővé Foglár Gézát, választmányi tagokká Draskóczy Edét, Pósa Istvánt, Háger Lajost, Géczy Bélát, Szabó Imrét, Wittver Józsefet, a nyugdíjintézet örökös dísztagjaivá Draskóczy Edét, Schmidt Józse­fet, Szabó Károlyt és Papp Jánost választották meg. Elhatározták még, hogy 1900-ban az egyleti közgyűlést Nógrádverőcén tartják. A közgyűlés után tár­sasebéd volt Tóth István vendéglőjében sok-sok pohárköszöntővel. Az az évi országos egyleti gyűlésen a jegyzői munka megítélésének javítása állt a középpontban. A küldöttek sürgették, hogy a jegyzők állásaikat kinevezéssel és ne választással nyerjék el. A képesítési rendszer reformja körében azt az álláspontot fogadta el a közgyűlés, hogy jegyző csak az lehessen, aki érettségi vizsga után jog­akadémián két évet tanul a jegyzői teendők és ismeretek köréből. Ez az álláspont természetesen feltételezte, hogy a jogakadémiákon belül jegyzői évfolyamokat kel­lett volna indítani. 56 Ezek az elképzelések is szerepeltek abban az emlékiratban, me­lyet 1900 márciusában a jegyzők országos egyletének küldöttsége Széli Kálmán mi­niszterelnöknél tett tisztelgő látogatása alkalmával átnyújtott. A jegyzőképzést és képesítést végre ugyanez évben törvényben rendezték (1900:XX. te). Ez az alapképzettséget a 6 középiskolai osztályról 8 osztályra emelte, egy év községjegyzői irodában eltöltött gyakorlat igazolását írta elő, másrészt két féléves közigazgatási tanfolyamok állított fel Budapesten, Debre­cenben, Kassán, Kolozsvárott, Máramarosszigeten, Marosvásárhelyen, Nagy­becskereken, Pécsett, Pozsonyban és Szombathelyen. Tananyaguk volt a tételes közjog, a közigazgatási jog általában, a pénzügyi igazgatás, közgazdasági igaz­gatás, vallás- és közoktatásügyi igazgatás, tételes magánjog általában, büntető­jog, községi ügyvitel és tiszti irálytan, katonaügyi igazgatás, peres és peren kí­vüli eljárás, az államszámvitel tan elemei. A törvény 1900. szeptember l-jével a volt jegyzővizsgáló vármegyei bizottságokat feloszlatta, majd a 90.000-1900. sz. bel­ügyminiszteri rendelet a jegyzői okleveleket is országos érvénnyel ruházta fel. 56. Berzsenyi Béla: Kör-végrehaj tóság. NL. és HH. (1899. február 5.); NML IV. 402.159/1899.; Közsé­gi és körjegyzők díszközgyűlése. NL. és HH. (1899. május 28.); A vármegyei községi és körjegy­zők... NL. és HH. {1899. május 28.); A községi és körjegyzők országos... NL. és HH. (1899. szep­tember 29.) 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom