Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

községi évdíjak felemeléséről szóló javaslattal együtt újra nyújtsa be.

53 A millenáris év háromszoros beszámítását azonban csak 1899-ben fogadták el, főként a nyugdíjmtézet előző évi kedvező zárszámadása hatására. A vármegyei jegyzőkar 1897. január 17-i rendkívüli közgyűlésén revideálta a jegyzői nyugdíj-szabályrendeletet. A módosítások főleg azt célozták, hogy a nyugdíjintézet az igényeket teljes összegben kielégíthesse. Felemelték (fizetésük arányában) a jegyzői évdíjakat 15, 18 és 24 forintra. Losonc, Balassagyarmat és Salgótarján az eddigi 15 helyett 20 formtot, a jegyzői körök székhelyközségei 5 helyett 10 forintot, a kisközségek pedig 3 helyett 5 forintot fizettek azontúl. A szabályrendelet egy humanitárius rendelkezéssel bővült: nem lehetett az elhalt jegyzőt sújtó büntetéspénzeket, bírságokat a jegyző özvegyének nyugdíjából, vagy gyermekeinek árvadíjából behajtani. Március 31-én a vármegye rendkívüli közgyűlésén mindkét módosítást elfogadták, bár az évdíjak emelésének kérdése majdnem zátonyra futott, csak az alispán erélyes fellépésének tulajdonítható a siker. A nyugdíjegylet május 12-i rendes közgyűlésén Szabó Károly egyleti elnök már büszkén számolhatott be az elért eredményekről. Mindenesetre az intézet zárszámadása és költségvetése is hiánnyal számolt. A szabályrendelet módosítása feletti öröm korainak bizonyult: 1897. november 10-én újra rendkívüli közgyűlést kellett tartani Balassagyarmaton, mert a belügyminisztérium a szabályrendelemek a nyugdíjak mértékét taglaló részét nem hagyta jóvá. A közgyűlés aztán azt a javaslatot fogadta el, hogy a nyugdíj 10 évi szolgálat után 300 forintban és minden további évre 4 forinttal szaporítva akként állapíttasson meg, hogy 35 évi szolgálat után a nyugdíj 400 forintot tegyen ki. A Belügyminisztérium azonban ezt a javaslatot is módosította. A maximális nyugdíj összege 35 évi szolgálat után ugyan 400 forint maradt, de 10 évi szolgálat után csak 200 forintot és azontúl minden évre 2 %-os emelést állapított meg. A szabályzat 1899. január 1-től lépett életbe.

54 A nyugdíjalap azonban még mindig kevésnek bizonyult az összes jogos igény maradéktalan kielégítésére. Például Schneider György nyugdíját (400 forint) az alispán 300 forintra szállította le és azt is csak 240 forint erejéig folyósította. Hiábavaló volt a fellebbezése: a törvényhatósági bizottság indoklás nélkül elutasította. 1898. május 22-én tartottak megült rendes közgyűlést a vármegye jegyzői Salgótarjánban. Az egyleti gyűlés kivetkőzött régi egyhangúságából, mert az önművelődésről szóló szakértekezlet lett. Pősa István divényi körjegyző értekezett a tényleges birtokos tulajdonjogának telekjegyzőkönyvbe való bevezetéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. Géczy Béla berceli és Foglár Géza szécsényi körjegyzők is felolvasták szakdolgozataikat. Pósa Istvánét az egylet költségén nyomatták ki és a vármegye jegyzőmek, elsőfokú közigazgatási hatóságainak, az orszá53- A községi és körjegyzők... NL. és HH. (1896. február 9.); A községi és körjegyzők... NL. és HH. (1896. május 27.); NML IV. 402. 230, 577, 621/1896.; Körjegyző segédek. NL. és HH. (1896. december 6.) 54. A községi és körjegyzők egylete. NL. és HH. (1897. január 17.); A vármegye rendkívüli közgyűlése. NL. és HH. (1897. április 4.); A vármegyei községi és körjegyzői... NL. és HH. (1897. május 16.); A vármegyei jegyzők nyugdíjintézete... NL. és HH. (1897. november 14.); NML IV. 402. 779/1897.; A községi és körjegyzői nyugdíjak. NL. és HH. (1897. december 5.) 42