Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig
hogy Madách Imrét Rákóczy János rejtegetéséért Hojtsy Miksa felsőbodonyi bíró, majd nagyoroszi jegyző jelentette fel. 18 A szabadságharc éve volt a megye jegyzői első kulturális célú szervezkedésének ideje is. A füleki járás jegyzői ekkor egy olvasókört alapítottak és könyvtáruk már az alakuláskor 83 könyvet számlált. A forradalom bukása után a kör megszűnt, könyveinek nyomát sem lehetett találni. Az 50-es években körvonalazódott már a későbbi jegyzői területi beosztás is: a megye nyolc kerületében 75 jegyzőség működött, beleértve a városi és nagyközségi jegyzőségeket is. A fizetéseket 1853-ban 600 forinttól 1300 forintig állapították meg. Az 1861-ben visszaállított alkotmányosság idején a vármegye bizottmánya január 10-én úgy határozott, hogy „Minden község ... magát ... újra fogja rendezni, és így a' mostani elöljáróságok kivétel nélkül, a' jegyzőket is oda értve, ezennel meg szüntetnek." Megvolt tehát vármegyénkben is az alapja a „jegyzők vándorlásának". 19 A szabadságharc bukása után szünetelő kékkői járási jegyzői és tanítói nyugdíjintézet újjászervezésére Árvay József nagyoroszi jegyző tett kísérletet. Az intézet takarékpénztári betétje ekkor már 969 forint 50 krajcárt tett ki. Árvay József 1848 előtt (Nógrád)Verőcén szolgált jegyzőként, gyakorta megfordult Vácott és ismerte az ott 1833-ban megalakult járási jegyzői nyugdíjintézet működését, eredményeit. Ez a példa is ösztönözhette, hogy újra életre keltse a járásában alapított segélyalapot. Az egykori tagok közül már kevesen voltak a járásban, illetve sokan elhaláloztak közben. Amikor 1869-ben az első országos községjegyzői értekezletre készültek, Árvay József az alispánt kérte fel, hogy járása (a kékkői) jegyzőit az értekezletre küldendő megbízottak megválasztása és a segélyalap további sorsának megtárgyalása végett hívja össze, aki ezt meg is tette. Június 8-án azonban csupán öten jelentek meg, akik a segélyalapnak a még élő tagok közti szétosztását határozták el, az országos értekezletre pedig Árvay Józsefet küldték. (Az alapot 1874-ben kettéosztották és felét az új községjegyzői nyugdíjmtézet alapjának adták át, tehát nem osztották szét a tagok között.) A kongresszuson az egész vármegyéből egyedül Árvay József jelent meg és végig jelentős szerepet játszott annak munkájában. Emellett a Magyar Jegyzőbe is több cikket írt az összefogás népszerűsítésére. Különösen éles hangon lépett fel az 1836. évi IX. törvénycikknek a jegyzők alkalmazási feltételeiről szóló szakasza ellen, mely a jegyzőket - részletes szabályozás híján - kiszolgáltatottá tette a felfogadó községgel szemben. A kongresszuson tagja lett annak a 21 tagú bizottságnak, melyben folyamodványt szerkesztettek az országgyűléshez és a kormányhoz, hogy töröljék el a törvénynek a községi jegyzőkre vonatkozó ezen pontját, valammt mondják ki, hogy a községek rendezéséig a jegyzők fizetéseik csorbítatlanul hagyása mellett állomásaikon maradhatnak, onnan csak bírósági elmarasztaló ítélettel mozdíthassák el őket. Mikor ez a kívánság Pest 18. NMT 1. k. 15. 13-14., 213. p.; NML IV. 152966/1849. sz. In: 275/1850., 120, 1251, 1489/1850.; NML IV. 158. c. 2037/1853.; NML IV. 152. 998/1851. sz. 19. NML IV. 254.19/1861. 16
