Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig

vármegyében teljesült, Árvay József a Magyar Jegyző hasábjain cüdkben üdvözölte a vármegye intézkedését.

20 Árvay József a Magyar Jegyző lapjain 1870-ben is közölt írásokat, melyekben a kékkői járásbeli jegyzők mindennapi munkájáról, a községrendezési törvényjavaslatról szólt. Ez utóbbinak a jegyzőkre vonatkozó részét elfogadta, azonban a javaslatot nem érezte kielégítőnek. „De már azon öntudat, hogy a jegyző nem szolgája többé a községnek, hanem bíráskodási joggal is felruházott tisztviselője elég hálára kötelez minket a törvényhozás iránt még akkor is, ha ezen eljárást nemcsak méltányosnak, de maga az állam érdekében is szükségesnek találjuk, - mert ezentúl a felsőbbségi rendeleteket pontosan végrehajtjuk anélkül, hogy valakinek nemtelen fenyegetésétől vagy bosszújától kellene tartani" - írta. A javaslat 114. §-át, mely csak három év múlva, 1873 elején vezette volna be a közigazgatás új rendszerét, túl hosszú határidőnek, a törvény rendelkezéseit, tehát a községrendezés végrehajtását pedig gyorsan kivitelezhetőnek tartotta. Ami a jegyzők számára társadalmi emelkedést ígért, az a tanítók számára anyagi veszteséget jelentett, ugyanis a legtöbb községben ők végezték a jegyzői teendőket is. Rákossy János értekezése alapján 1871. március 24-én a Nógrádmegyei Központi Tanítőegylet közgyűlése a tanítók tekintélyének és fizetésének emelése mellett nyilatkozott, nehogy a jegyzői állással járó díjaktól eleső tanítók a haza valódi szegényeivé váljanak.

21 Az 1871. évi XVIII. tc-et 1871. június 7-én szentesítették. A törvényjavaslat alapjául az a községi rendtartás szolgált, melyet Arad vármegye bizottmánya fogadott el 1861-ben. Ez más megyékben is egy évtizeden át pótolta a községi törvényt, de általános elvei még ott is irányadóak voltak, ahol nem vezették be. A törvény tartalmára nagy befolyással volt a jegyzői kar 1868-ban indult mozgalma is. E mozgalmat a községjegyzői státus azon alapvető ellentmondása indokolta, hogy állásuk a falu népétől függött, akiktől az adókat be kellett szedniük, mellyel sok haragost szereztek maguknak, akik könnyen elbocsáthatták a jegyzőt. Nevükben Juhos Ferenc és társai 1868-ban beadvánnyal fordultak a képviselőházhoz kérvén egy, a jegyzői állás biztosításáról, valamint a szükséges erkölcsi tekintélyre emeléséről szóló törvény megalkotását. A Heves megyei jegyzők 1868. augusztus 14-én szintén feliratban kérték a képviselőházat jogállásuk biztosítására. Az 1869-es jegyzői kongresszus után a Magyar Jegyző hasábjain fejtették ki nézeteiket az ország jegyzői. A vármegye mindenhatóságának hívei titkos ellenszenvvel fogadták a javaslatot. A törvény szerint a jegyző az elöljáróság tagja lett, aki a községtől rendes fizetést húzott, melynek mértékét a község meghallgatásával a vármegye határozta meg, de ez 400 osztrák értékű forintnál kevesebb nem lehetett. Ezen kívül részesült még természetbeni lakásban és az általa addig használt községi földeket továbbra is megkapta. Hivatalát élethosszig élvezhette, kivéve, ha abból fegyelmi úton elmozdították. Utóbbit csak akkor tehették meg, ha nem teljesítet20. BARTA 120. p.; PONGRÁCZ 267. p.; Nógrádból: MJ. (1869. április 5. 19. p.); Nógrádból: MJ. (1869. május 24. 74. p.); Nógrádból: MJ. (1869. június 21. 113. p.); Jegyzőkönyv. MJ. (1869. június 29.124. p.); Nógrádból: MJ. (1869. december 6. 329. p.) 21. Nógrádból: MJ. (1870. február 9. 52. p.); Nógrádból: MJ. (1870. május 17.150. p.); WAGNER 4. p. 17