Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig

értek, vallatás közben kegyetlenkedtek. Azzal ijesztgették, hogy azonnal felakasztják - a jegyző ütötte is - „bakban köttették", még fel is húzták a gerendára néhány pillanatra, hogy a fuldokló ember megijedjen és valljon. A szabadságharc leverését követő anarchikus viszonyok veszélyére, tetteinek a törvényszék előtti megbánására és fiatal korára tekintettel a jegyzőt csak megdorgálták. 1847-ben a szklabonyai jegyzőt, Káczer Mihályt ítélték el két heti magán elzárásra (vas és böjt nélkül) és a rabtartási költségeinek megtérítésére, mert gerendákat lopott, valamint egy helyi lakost egy ízben, egy másikat két ízben is megvert. Hivatalát azonban nem vesztette el és erről még bizonyítványt is kapott. Bakulinyi Dániel volt berzenczei tanítót és jegyzőt 1849-ben azzal vádolták meg, hogy az adókönyvekbe nem vezette be a lakosok által megfizetett összegeket, azután meg végrehajtással fenyegette őket. 1849 őszén Gömöri József alsópetényi tanító, kántor és jegyző rossz erkölcséről számolt be a plébános az alispánhoz írt folyamodványában. Részegsége miatt nem tanította kötelessége szerint a rábízott gyerekeket, elmulasztotta a templomi szolgálatot, vagy „el aludt az orgonánál és azért az isten háza latrok barlangjává változott". Egy halotti búcsúztatónál „az ott hallgató asszonyok őt kinevették, pirongatták, és félbemaradt a' Búcsúztatás, rémítő nagy zúgással és botránnyal". A perselypénzt elköltötte, nejét verte és „bortúl megbőszülve, éjszakának idején álmábúl felveri feleségét annyával, négy neveletlen gyermekeit szolgálóval együtt, és riasztó lármával elűzi a háztól..." Egyszer már elbocsátották, de mivel Vácdukán sem felelt meg a falu vezetőinek, családja miatt visszavették állásába. Néha kalandorok is jutottak jegyzői hivatalhoz. Boző Mihály mátraszelei jegyző 1833-ban bizonyos „Hamisságokat 's hűtlenségeket" követett el. A járás főszolgabírója ugyan számadás amak bemutatására mtette, de ő Géczbe távozott, ahol „a Nemessek hadnagya által pártoltatván, előállni nem akart". Petróczy András pedig úgy jutott jegyzői álláshoz Horpácson, hogy az Esztergomban működő tanítómesterképző intézeti bizonyítványt hamisított magának, mely jegyzői hivatalra is képesített. Természetesen minden tantárgyból jeles, vagy elsőrendű mmősítést adott magának!

17 1848-ban a jegyzők is harcoltak a nemzetőrség soraiban. Volt akinek a fia szolgált önkéntesként a honvédseregben, mint Kluka Mihály vizslási jegyzőé. A szabadságharc leverése után jegyzőket is vontak felelősségre: Kovács (Kovátsik) János lesti jegyzőt hazafias verseiért és bátor kiállásáért, valamint azért, mert gerillaként harcolt az osztrákok ellen. Szintén eljárás indult a már említett Bakulinyi Dániel berzenczei jegyző és tanító ellen, mert 1848-ban a község lakosait Szinóbányára víve, azokat a nemzetőrségbe való beállásra buzdította. A megyefőnök egyik jelentésében egyenesen azt javasolta, hogy a legkisebb hivatalnokot, alkalmazottat, köztük a jegyzőket is, haditörvényszéki vizsgálatnak kellene alávetni. Árnyat vet a jegyzők önkényuralom alatti magatartására, 17. NML IV. l/a. 1627/1835.; NML IV. 107.1. k. 148/1849.; NML IV. 11/i. 13. k. 150,156,175/1847.; NML IV. 152966/1849. sz. In.: 275, 626/1850.; NML IV. 1 /a. 1409/1833.; NML IV. 16283/1853. 15