Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

8. Községi jegyzők a tanácsrendszer létrejöttéig (1945-1950)

8. fejezet Községi jegyzők a tanácsrendszer létrejöttéig (1945-1950) „A népnek olyan vezetőkre van szüksége, akik vele jóban és roszban egyaránt kitartanak." (NML V. 623.1. k., 1945. május 24.) A front közeledtével a községi jegyzők nagyobb része elmenekült, elhagyta állomáshelyét. Nógrád vármegyében ezek száma 36 volt, 25-en azonban helyükön maradtak. Néhány helyen a teljes adminisztrációs személyzet 80 %-a elhagyta a posztját, pl. Salgótarjánban. E helyeken a közigazgatás megindítása igen nagy nehézségekbe ütközött. Salgótarjánban a város jegyzőjét bízták meg a polgármesteri teendőkkel is. A demokratikus pártokból alakult nemzeti bizottságok olyan erős befolyással bírtak, hogy a közigazgatás szervezeti rendszere mellett második hatalomként fungáltak. A 14/1945. M.E. sz. rendelet kibocsátása után megalakult önkormányzati szervek is visszatükrözték a nemzeti bizottságokat alkotó pártok tagjainak számarányait, de a rendelet végrehajtása nyomán a képviselő-testületek létszáma csökkent. Mivel a felsőbb (főleg középszmtű) hatóságok gyakran nem ismerték el a nemzeti bizottságokat, illetve az általuk megbízott vezetőket, a jegyzőknek, akiket innen is, onnan utasítottak, igencsak diplomatikusnak kellett lenniük, hogy mindenkivel jó viszonyban maradhassanak. Nógrádverőcén a nemzeti bizottság és a jegyző közötti elmérgesedett viszonynak a különböző vádaskodások mellett az volt az egyik oka, hogy a nemzeti bizottság által történt főjegyzői kinevezésről szóló határozatot a jegyző megtagadta, mert abban az állt, hogy kizárólag a nemzeti bizottságnak köteles engedelmeskedni. A 14/1945. M.E. sz. rendelet kiegészítéséül adták ki 1945. április 26-án az 1030/1945. M.E. számú rendeletet, mely állandósította a szakszervezetek képviseletét az önkormányzatokban és végeredményben az önkormányzati közigazgatás részletes szabályozása volt a tanácstörvény életbelépéséig. Fontos rendelkezés volt, hogy megszüntette a nemzeti bizottságok közigazgatási jogkörét. A virilizmus felszámolása után (a legtöbb adót fizetők addig a képviselő-testületek 2/5-ét adták) a pártok és a szakszervezetek arányát a képviselőtestületekben a nemzeti bizottságok állapították meg. A rendelet egyik jelentős pontja volt, hogy a járási főjegyzői (azelőtt főszolgabírói) állásokat nemcsak jogi végzettségűek, hanem már jegyzői oklevéllel rendelkezők is betölthették. Erre Nógrád vármegyében is volt példa. » 94