Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

268. Jegyzőkönyv a Salgótarjáni Iparmedence munkástanács-küldötteinek üléséről – Salgótarján, 1956. november 13.

tagnak az életét, akik esetenként félrevezetve tapsoltak is, de mindenesetre tudunk azokról az eseményekről, és azért határoztunk úgy, hogy feloszlatjuk a nemzeti bizottságot és megalakítjuk a forradalmi munkástanácsot. Hogy mennyire igazolták a mi álláspontunkat? Akkor, amikor mi bejöttünk, hetvennyolcvan főnyi csoporttal találkoztunk, akiken keresztül az Acélgyárból, a Tűzhelygyártól ugyanezekkel a követelésekkel találkoztunk össze. Azt hiszem, akik politikailag is fontolóra vették az ügyet, azok mindannyian így gondolkoztak, hogy a tanácsok nem [a] munkásokat biztosították, és [hogy] vegyük át a hatalmat. Nem igaz, hogy mi egészen fegyvertelenek voltunk. Bejutottunk a megyei tanácshoz, ahol Garamvölgyi polgártárs tartózkodott. Túlkapásokat nem követtünk el, fegyveres őrséget szerveztünk. A munkánkra vonatkozólag: attól a perctől kezdve, amikor a hatalmat átvettük, felvettük a régi bizottság minden egyes tagjával a kapcsolatot és tájékoztattuk a mi álláspontunkról. A megszervezés és a munkabeindítás volt ténykedésünk fő pontja. A régi bizottságból a Parasztpárt vezetője teljesen egyetértett velünk, és jelenleg is a bizottság tagja.

548 Úgyszintén Vincze [László] e[lv]t[árs] is, aki hajlandó volt velünk együtt jönni [november 8-án Kádárhoz]. Örömmel vettünk minden régi tagot, hogy együttes erővel induljon meg az életet jelentő munka. Nem akarom vitatni, hogy a mi munkánkfnak köszönhető-e], vagy azért, mert a dolgozók akarták, kezdték a munkát felvenni. De pl. a tegnapi nap folyamán is olyan röpiratok jelentek meg a bányáknál, hogy aki leszáll, az a halál fia. Lépten-nyomon találkozunk ilyen dolgokkal. Somoskőújfalunál pl. a munkásszállító autón lévő dolgozókat fegyverrel kényszerítették, hogy térjenek vissza a családjukhoz. Kétségtelen tények, hogy még most is a munka felvétele ellen agitálnak. A bizottság ténykedése az volt, hogy a legszélesebb nemzeti erőket tömörítse össze. így szerveztünk egy bizottságot, amely a Kádár-kormánynál járt. Úgy igyekeztünk a bizottságot összeválogatni, hogy abban a legkülönbözőbb nézetű és foglalkozású emberek vegyenek részt.

549 Annyit szeretnék mondani, hogy teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy megválasztásunk nem történt demokratikusan, amit tettünk, nem helyes, szükségmegoldás volt. Az volt az álláspontunk, ha megválasztják a végleges munkástanácsokat, jelöltjeik választják meg a járási és megyei bizottságokat. Akkor a mi munkánk lejárt, átadjuk helyünket a megválasztottaknak. Elhangzottak itt olyan hangok, hogy a pártbizottság háromszázezer forintot fizetett ki, és [hogy] a vörös csillag a katona sapkáján ott volt. Én nem láttam. Akik ismernek, tudják, hogy a leghatározottabban elítélem a pártoskodást. Én a magam részéről be is fejeztem, és azt kívánom kihangsúlyozni, hogy válasszák meg a végleges munkástanácsokat. Addig is hajlandók vagyunk együtt dolgozni, próbáljuk közös erővel megoldani a feladatokat, amelyeknek az elvégzésére egy ember nem elég, ezért kell minden nemzeti erőt kiszélesíteni. 548 Kovács Jánosról van szó. 549 Utalás a november 8-ai küldöttségre. 411