Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)
Bevezetés - Parasztvármegye
gye lakosságának védelme ügyében együttműködtek magával a jobbágysággal. 1598 decemberében például felszólítják a falvakat, hogy védjék meg magukat a portyázok és fosztogatók ellen, de ahol ezt nem tudják maguk megoldani, ott a vármegye fog eljárni a károkozók ellen, méghozzá a szécsényi és füleki katonák felajánlott segítségével. A várak katonái a megyétől kapott élelem fejében ajánlották föl szolgálataikat a rendbontók ellen.' A vármegye igen gyakran került összeütközésbe a várakban szolgáló katonasággal. 1601 májusában a nemesség tiltakozott a szécsényiek ellen, akik a falvakban kószálnak, zaklatják a lakosságot, fosztogatnak. A szécsényi és füleki várak körüli végeken egyébként bizonyos feltételekkel megengedték a katonák lovainak legeltetését, de büntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik élelmet lopnak. 67 A következő esztendőre súlyosbodott a helyzet. 1602 januárjában az említett két végvár kóborló katonái olyan sok kárt okoztak, hogy a vármegye az országos főkapitány előtt tárgyalásra akarta bocsátani az ügyet, egyúttal kijelentették, hogy egyelőre nem tudnak több élelmet adni a katonáknak, sőt ha tovább folytatódnak a túlkapások, a vármegye fog föllépni ellenük. 68 Néhány hónappal később, áprilisban újra rendezték a katonák legeltetésének kérdését. A vármegye a szolgabírók által kijelöltetett olyan területeket, ahol Szécsény és Fülek várának katonái legeltethették lovaikat, azonban a várak kapitányai kötelesek voltak listát készíteni a katonákról, nehogy más idegenek jogtalanul elfoglalják a legelőket. Különösen az ún. szabad hajdúk számára tiltották meg a vármegye által kijelölt legelők használatát, és azt is, hogy lovaikat a katonalovak közé elegyítve használják ki ezt a lehetőséget. Egyúttal a jobbágyokat felhatalmazták arra, hogy a tiltás ellenére tőlük jogtalanul ételt-italt szerző katonákat fogják el, és adják át a vármegyének. Előfordult az is, hogy a lovaikat legeltetésre kivivő katonák aztán nem tértek vissza a várba, hanem megszálltak a falvakban, oppidumokban. Erre nézve a vármegye úgy határozott, hogy akik egy hónap múltával sem térnek vissza állomáshelyükre, azokat a jobbágyok elkergethetik és elűzhetik. 6 "' Itt tehát azt a helyzetet figyelhetjük meg, amikor a vármegye a közrend fenntartása érdekében együttműködik a jobbágylakossággal. A vármegyei hatóságok bizonytalanságát mutatja azonban, hogy más esetben viszont éppen ezzel ellentétesen intézkedtek: 1603 januárjában Kéry Ferenc alispánnal az élen felháborodva értesültek arról, hog)' a jobbágyok, földesuraik tudta nélkül felkeltek, és fegyvert fogtak a vármegyébe érkező német gyalogosok ellen. Erre válaszul a továbbiakban a királyi felség katonái elleni felkelést a legszigorúbban megtiltották. 70 A vármegye természetesen a jobbágylakosság kordában tartására törekedett akkor is, amikor 1602 januárjában megtiltotta, hogy a jobbágyok a szabad hajdúkhoz csatlakozzanak, fejvesztést és javaik elkobzását helyezve kilátásba erre az esetre. 71 Ezen a télen a szabad hajdúk többször is gondot okoztak a megyében, még az előző év decemberében (* 274. ^514., 515. <* 704. «> 76 l J. 70 952. 7i 702. 15
