Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés

telkes jobbágyok közül Berecz János 1/2, Farkas István 2, Farkas Pál 1 1/2, Farok Mihály 1, Kurucz János 2 1/2, Nagy Mátyás 1, Szűcs András 3, Szűcs Ferenc 3, kapás szőlőterületettel rendelkezett. Érdekességként emiitjük meg, hogy az egésztelkes jobbágyok közül három családnak nem volt szőlője. A féltelkes családok száma 12 volt. Telkük átlagban egy pozsonyi mérőnyi belsőtelekből 12-13 pozsonyi mérőnyi szántóból és négy „embervágó"-nyi rétből állt. Általában a féltelkesek belső fundusai - két család kivételével -jelentősen meghaladták az egy pozsonyi mérőnyi nagyságot. Például Küti Jánosnak 2 és 1/2, Farok Mártonnak 2 1/4 pozsonyi mérőnyi volt a portája. Természetesen szántóik a többlet mértékéig megkevesedtek. Bár gazdaságilag nem nagy a jelentősége, de megemlítjük, hogy a kertekben termelt növények nem voltak kilencedkötelesek. A jobbágyokat az osztott telkeken kívül még megillették az osztatlan, közösen használt területek is, mint az erdőbeni faizás, a legelőhasználat. Az urbárium bevezetése előtt a héhalmiak is a bujáki erdőből kaphattak hullott fát. Ezért, mint ahogy az úrbéri tabellán olvashatjuk; „Faizasa az Jobbágyoknak nem lévén, ölfát nem adnak" földesuruknak, így annak sem vágásával, sem beszállításával nem tartoznak a héhalmi jobbágyok. Erdő már a középkor óta igen kevés volt a falu határában. Az úrbéri tabellában szerepelt a már említett, és minden úrbéresre egyformán kötelező census mellett a „Fonyás", melyet - lévén választási lehetőségük - úgy változtattak meg, hogy a kenderből adták ki a dézsmát. Ami érthető is volt részükről, ha azokra a visszaélésekre gondolunk, melyeket az 1738-as évben kelt panaszlevelükben felsoroltak a nemes megyéhez címezve. Rögzítették az ajándék milyenségét és mennyiségét is. A jobbágycsaládok évente a földesuruknak összesen 20,5 itce vajat, 42 kappanyt, 42 csirkét, és 252 tojást adtak. A robot mennyiségét igásrobotban „Vagy e helett kézi Szolgálat"-ban adták meg. Ez utóbbi duplája volt az igásrobotnak. Az igásrobotot szántáskor a jobbágy 4 ökörrel, máskor 2 ökörrel és „maga szekerivel" kellett, hogy elvégezze. Azok a jobbágyok, akik nem rendelkeztek elég igaerővel, más cimborájukkal kellett, hogy összefogjanak a kellő igaerő előállítására. Lehetőséget kapott a héhalmi jobbágytársadalom, hogy „Szent Mihálytól Szent Györgyig" a maga borát mérhesse. Égetett szeszt, pálinkát és sört, azonban továbbra is csak a földesúr árulhatott. „Mindenféle vadászat, madarázás, és a Halászás mindennemű halászó vizeken egyedül az Uraságot" illette továbbra is, „mindezek a Jobbágyoknak erősen megtiltatnak" olvashatjuk az urbárium hatodik részének harmadik paragrafusában. Összegezve, feltehetjük a kérdést: végülis mit jelentett a héhalmi a jobbágyoknak az urbárium végrehajtása? Egyszóval sokat, mindent, ami számukra már évtizedes álom volt. Rendszert hozott a rendszertelenségbe. Most már tudták, mennyi telki állomány után mit, mikor, és milyen szakaszolásban kell teljesíteniök. Terményeikből mi, és mennyi illeti meg a föld tulajdonosát, mikor van lehetősége pénzen megváltani 97