Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés
1 2 3 4 5 6 1 8 9 10 11 12 13 Házatlan zsellérek Barna András 12 Juhász Ádám 12 Falu tulajdona 20 Mindösszesen 21 51 1/2 560 168 1.092 2.638 51 20 4/8 42 42 252 1 6/8 Az úrbéri 6 4 tabellára 53 családfő neve került. Az 53 családból 27 jobbágy jogállású, 26 család zsellér jogállású. A családfők 49%-a zsellér, tehát olyan személyekből tevődik össze a falu lakosságának egy tekintélyes része, akiknek használatában nincs szántó, esetleg némi szőlővel, saját házzal, s az ahhoz tartozó, de az urbáriumból nem tűnik ki, hogy milyen nagyságú kerttel rendelkeztek. Két családnak még saját háza sem volt. Ok a házatlan zsellérek. Minden bizonnyal uradalmi, vagy esetleg a közösség házában éltek. Az egyikük - nevéből ítélve - valószínű juhász. Másik házatlan zsellér társának pedig egy kapás nagyságú szőlője volt. A 26 házas zsellér családból 18 családnak mindösszesen 19 kapás szőlőterülete volt, családonként a következő nagyságban: Molnár Andrásnak 1, Fodor Györgynek 1, Szász Andrásnak 1/2, Urbán Józsefnek 1, Varga Jakabnak 1/2, Mihály Andrásnak l,Szászi Györgynek 1, Orbán Tamásnak 1, Nagy Jánosnak 1/2, Molnár Ferencnek 1 1/2, Molnár Györgynek 1/2, Patocska Mártonnak 2, Orbán Mátyásnak 1/2, Bihar Györgynek 2, Farok Jánosnak 1, Csikós Lcpoldnak 1, Bihar Istvánnak 1. A szőlők, mivel minden bizonnyal csak földesúri engedéllyel telepíthették őket, dézsmakötelesek voltak. A zsellér jogállásúak azonkívül, hogy mindnyájan fizettek évente földesuruknak 1 forint cenzust, a házas zsellérek évi 18, a házatlan társaik pedig évi 12 gyalogrobotot is teljesítettek. A jobbágy jogállású héhalmi családok száma 27, az úrbéres családok közel 51 %-a tartozott a rendezés után ebbe a kategóriába. A családok közül 15 családfőnek egész telke volt, mely átlagban 2 pozsonyi mérőnyi belső telekből, 26 pozsonyi mérőnyi szántóból, és nyolc „embervágó"-nyi rétből állt. Azért általában, mert a belsőség, nem minden esetben volt 2 pozsonyi mérőnyi, s a hiányt, ha kissebb volt, vagy a többletet, ha nagyobb volt, a szántóföld területén korrigálták. A rétet minden esetben nyolc „embervágó"-nyi nagyságba mérték ki. Az egész 64 NML. IV. 1/j. Héhalom Urbáriuma. 1770. 96
