Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés
vidékek jobbágysága „szelíd deputációval" ostromolja a császárnőt, aki először az 1764-es országgyűlésen szól az urbárium bevezetésének szükségességéről. A főnemesség, a megyék küldöttei, közöttük Balogh János Nógrád vármegye alispánja is a javaslat ellen szavazott. 6 1 A császárnő látva a nemesség ellenállását, 1767-ben rendeleti úton vezette be az urbáriumot. A rendeletet Nógrád vármegyében 1770-ben hajtották végre. Az úrbérrendezés végrehajtását megelőzően azonban más megyékből ide érkezett királyi biztosok előre meghatározott kérdések alapján kikérdezték a falvak népét, akiknek képviseletében az általuk kijelölt falubeliek „vallottak" helyzetükről, földjükről, szolgáltatásaikról. A „vallomást"-tevők között ott voltak a falu vezetői: a bíró, a törvénybíró, az esküdtek, a jobbágyok, a zsellérek képviselői. Ők válaszoltak az országosan egységes kérdőív „kilenc pont"-jára. Héhalomban a kilenc pontra adott válaszokat 1770. május 16-án vetették papírra. A falubeliek közül a kérdőpontokra adott válaszok hitelességét Bereg Mihály, Farók Mihály, Kurucz János, Molnár András, Péter József és Szűcs András bizonyította. A vallomásban leírtak rövidített változatai azoknak a panaszoknak, amivel többször fordultak a megyéhez a bujáki uradalom falvaiban lakozó jobbágyok. Többek között megismétlik, hogy „Semmi Urbáriumunk nincsen, nem is volt. Az Jobbágyi adót és munkát nem Contractus Szerint, hanem Emberi elmét felülhaladó Szokás Szerint vittük végbe." Majd arra a kérdésre, hogy amennyiben nincs szerződésük, miből áll a földcsuraságnak szolgáltatott természetbeni munka és az adó, a következőt válaszolják: „Az Uraságnak mind[ent] dolgozunk, mind[en] adót adunk." Amikor pedig a kérdezők a helység lakóinak hasznáról és káráról faggatóznak, azt felelik, hogy „Hasznunkat tapasztalljuk abba, hogy mikor I[ste]n idejit adja, jó Életünk terem, Szántó Földgyeink nem lévén meredekek, Zápor kárt nem tehet Határunkban, Semmi... kárt nem tapasztalunk." Az 5. ponthoz, amelyben az egésztelkes jobbágy földjének nagyságára kérdeznek rá a biztosok, a falu lakosai nem válaszolnak, mint ahogy arra sem, hogy egy hold földbe hány kila vetőmagot vetnek. Azt viszont megtudhatjuk a feleletből, hogy a rétet nem kaszálják, mert legelőnek használják. Természetbeli szolgálataikról így nyilatkoznak: „Romotozásunknak semmi rende, s határa nem volt, ah[h]oz képest az mikor az Uraság a mennyi marhával parancsolt, a szerint vittük végbe az Uraság dolgát." A kilencedet mindenből adják, ami a vármegyében szokásos, cenzust az egész falu 39 forintot és 67,5 dénárt fizet, míg vajért, tyúkért, lúdért, kacsáért és tojásért esztendőnként 30 forintot és 30 dénárt fizetnek. Végül azt is megtudhatjuk, hogy ekkor Héhalmon nincs egyetlen üres házhely sem, illetve 6i SCHNEIDER M„ 1977. 27. p. 90