Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés

arról is tájékoztatást kapunk, hogy a falu összes jobbágya örökös, vagyis nem szabadmenetelü, továbbá azt is elmondják, hogy ha a földesúri és az állami terhek lerovása után még maradt feleslegük, azt Vácra, Pestre, esetleg Losoncra vagy Gácsra vitték. A többi faluhoz képest Buják volt talán valamivel jobb helyzetben, mert nekik makkoltatási elsőbbségük volt, s mivel az uradalom központja itt volt, helyben végezhették robotuk nagyrészét. Az urbáriumot a vallomásokon kívül megelőzte egy előzetes felmérés, melyben rögzítették a jobbágyi használatban lévő belső és külső telkek nagyságát. Ez a rögzített földmennyiség volt az alap, ezeket kellet különböző nagyságú telkekre kiegészíteni. A felmérés alkalmával 29 jobbágycsalád került listára, családonként valamivel több, mint hat, illetve 14 jugerun nagyságú földdel, és 3,3 illetve 7 szekérnyi szénát termő réttel. A belső fundusok nagysága egy és 2 3/4 pozsonyi mérőrtyi volt. Összességében 56 1/4 pozsonyi mérőnyit tettek ki. Az úrbéri tabellán ez a nagyság 51 2/4-re módosult, tehát valamivel kevesebb, mint öt pozsonyi mérővel csökkent a kimért belső telkek nagysága. Magyarázatként a csökkenésre elfogadhatjuk, hogy a jobbágy jogállású családok száma a tabellához képest 2 családdal csökkent. Ezek Molnár András és Fodor György családfők voltak. Az előbbinek két pozsonyi mérőnyi belső telke, 13 1/6-od jugerumnyi szántója és 7 currus rétje volt, az utóbbinál ugyanezen értékek; belsőség 2, szántó 6 9/16-od, a rét 3 1/2. A jobbágytelekről való lemondás, vagy lemondatás oka, és az, hogy mely jobbágytársa kapta meg a telekhányadukat, ismeretlen. Mert, hogy megkapták, bizonyítja az a tény, hogy a jobbágy kézre jutott szántók nagysága közel 295 jugerummal, a rétek nagysága 18 „currus"-sal nőtt. Ezek a számok bizonyító erővel bírnak arra nézve, hogy az urbáriumot megelőző panaszáradatnak igencsak nyomósak voltak az okai. Az átlag 3/4-ed nagyságú jobbágytelkek megyei viszonylatban nem tartoztak a rossz telekarányok közé. Amikor kiadták az urbáriumot, akkor a rendszertelenségek rendszerén változtattak vázlatosan az alábbiak szerint. Az úrbéri szabályzat meghagyta a magyar parasztság évszázados két kategóriába való sorolását: a jobbágyot és a zsellért. Jobbágynak tekintettek minden olyan személyt, akinek személyes használatában volt legalább 1/8-ad nagyságú telki állomány. A jobbágytelek két részből állt: A belsőségből: a „fundus"-ból, ami a palóc nyelvjárásban „fontos" alakban még most is él. Ez a belső telek egy egész telek esetében akkora terület volt, melybe 2 pozsonyi mérőnyi gabonát lehetett vetni. A jobbágytelek másik része volt a külsőség, mely szántóból és rétből állt. A rendelet előírta, hogy a töredéktelkeknek: 1/8-ad, 1/4-ed, 1/2, 3/4-ed nagyságúaknak kellett lenniük, s ha a jobbágy használatában ettől eltérő töredéktelek volt, azt le- vagy felkerekítve a fenti nagyságú töredéktelkekre kellett kiegészíteni. A külső telkek nagysága megyénként változott, attól függően, hogy egy adott megyében mennyi és milyen minőségű föld volt, amiből jobbágytclkeket lehet kialakítani. A falvak határának minőségét osztályba sorolással ismerték el. A szántókat négy osztályba sorolták, míg a réteket:, jó, kö91