Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Falusi iparosok a 18. században
dicaja volt, melynek mértéke 1/2. Gazdaságában volt egy tejelő tehene és két disznaja, amelyeknek dicaja 1 1 /4. Iparos társa a faluban Kovács Mátyás volt, kinek valamikori 16. századi elődjét még csak így írták volna: „Mátyás kovács". A kovács csak közember (jobbágy) volt, személye után is kellett adót fizetnie. 4 8 Egy évvel később összeírásra került a mészáros is, Suhajda György, akinek dicaja azonos volt iparos társaihoz. A három iparossal rendelkező Héhalom a kisebb falvak sorába tartozott, de voltak olyan hasonló nagyságú települések, például Bér, ahol ugyanezen időben két kovácsot: Kovács Mártont és Pétert, három vargát: Varga Györgyöt, Istvánt, Pált, és egy szíjgyártót is összeírtak. A szomszédos Egyházasdengelegen élt egy kovács, egy mészáros, egy molnár, akárcsak Palotás faluban. Bujákon az uradalom egyik központjában élt és dolgozott Mészáros György a mészáros, Molnár János a molnár, Gutyen Mihály a kovács, Csizmadia András a csizmadia, Takács János a lenszövő, és két kereskedő vagy bérlő: Márkus Jakab és Izsák Lőrinc. 4 9 Az 1763/64-es évben a kovácsmester Kovács György, mint libertinus - szabados szerepel, akinek dicaja 1 1/2 és az adója 4 forint 30 krajcárt tett ki. 1764 és 1769 között Marko vagy mint másütt írják Markos András Héhalom mészárosa, 1772-ben pedig Markos György. Ezen időszakban egyébként Kovács György mellett Kovács János a helység másik kovácsa. Más foglakozású iparos neve nem maradt fenn. 5 0 Külön kell még szólnunk a héhalmi malomról, amely egy időben a Bial családdal volt kapcsolatban. Nemesné Ipoly Márta munkájában 5 1 Héhalom és Heréd között a Bér patakon öt malmot jelöl a 18. század nyolcvanas éveinek elején. Az öt malom közül kettő a még ma is álló több százéves kőhídtól északra volt a patakon. A 19. század közepén a két település között már csak három vízimalom látható. Van egy negyedik vízimalom is Palotás és Héhalom falvak között, nagyjából a héhalmi Öreg-hegy északi részétől kissé nyugatra, a Bujáki-patakra telepítve. 1867-ben 5 2 a falu Dengeleg felőli bejáratánál is van egy malom jelölve, valószínű, a későbbi gőzmalom őse. A felsorolásból is látható, hogy már a kora középkortól minden alkalmas vízfolyásra vagy a földesúr, vagy ha az előbbi engedte, a falu, vízimalmot építtetett a saját, vagy a környék gabonájának őrlésére. A malomban őrletőnek a munka fejében az őrölt gabona bizonyos hányadát munkadíjként a molnárnál kellett hagynia. A molnár, ha konvenciós, földesúri alkalmazott volt, a jövedelmet urának adta át, ha pedig a malmot bérelte, akkor csak a befolyó jövedelem egy részét - a kikötött bérletet - kellett a földesúrnak átadni. Egyszóval a malom jó és biztos jövedelemforrás volt. Tulajdonlá48 NML. IV. 7. B. 215. sz. 1750. 49 NML. IV. 7. B. Di. öi. 216. sz. 1751. so NML. IV. 7. B. Di. öi.: 230. sz. 1762. 51 NEMESNÉ IPOLY M„ 1982. 123. p. 52 NML. XV. 1. Héhalom Feldskizzen 1867. ad. III. O. C. VI. 28. Sect. ad. 3. 79
