Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A jobbágyok terhei és szolgáltatás a 18. században az urbárium bevezetéséig
sácrt nem egyszer, hosszú perek folytak. 1729-ben például a Bial család indít pert jogosnak mondott tulajdonának visszaszerzéséért, melyet akkor a Palotáson lakó Nagy Márton mondott a magáénak. A jobbágyok terhei és szolgáltatásai a 18. században az urbárium bevezetéséig Azok a terhek és szolgáltatások, amelyek a jobbágyság intézményének megszűnéséig, 1848-ig voltak érvényben, nagyjából a 15. században rögződtek, s nagyvonalakban a következőkből álltak. Aszerint, hogy a jobbágy kinek tartozott szolgáltatással, formája lehetett: termény, pénz, robot, illetve beszélhetünk állami, egyházi és földesúri terhekről. Az állami adók legrégebbike a dicalis adó, melyet először a jobbágykapukra, majd a kapun belüli portákra rótták ki. Ezért más néven ezt az adófajtát rovásadónak is nevezték. Ez az adófajta később a 17. század közepétől a jobbágy gazdasági erejének függvényeként (felnőtt munkaerő, állatszám, termény) nőtt vagy csökkent. Az évenként szedett rendszeres adók mellett voltak további, pl. háborúk folyamán szedett rendkívüli hadiadók, neve „contributio". Az egyház számára adott szolgáltatások legrégebbike a tized - decima -, melyet bizonyos terményekből és állatok egy éves szaporulatából „gabonából, borból, bárányból, sertésből és méhekből kellett az egyházmegye püspökének" évente szolgáltatnia. Hasonló természetbeni szolgáltatás illette meg a helység földesurát is - terményből, méhből, kenderből, bárányból, - amit a földesúr képviseletében az ispán minden évben beszedett. A földesúrnak 1514-től járt a „census", amit jobbágy és zsellér egyaránt fizetett, általában 1 forint értékben a természetbeni juttatások pénzbeli megváltására. A földesurat még megillette a jobbágy ingyenmunkája - a robot melyet hetente legalább egyszer, de az urbárium bevezetése előtt „nem lévén szabott rendi", többször is igénybe vett a földesúr, hogy a kezelésében lévő, és egyre terjeszkedő majorsági területét megművelhessék. A földesúrnak járt még bizonyos ünnepek alkalmával az ajándék, a „munéra" is. Ezen általánosnak mondható bevezetés után jelzésszerűen nézzük meg, hogy az államnak és a világi földesúrnak egy bizonyos időszakban milyen, s főleg mennyi szolgáltatással tartoztak a héhalmi jobbágyok. Mielőtt rátérnénk a 18. század második felében adott szolgáltatások ismertetésére, csak jelzésszerűen megemlítjük, hogy 1709-ben, a sárospataki országgyűlésen hozott határozatok alapján Héhalom jobbágyfalu milyen szolgáltatásokat adott a kurucháborúk folytatásához. Ekkor 175 dica után kellett fizetniük 70 rhenus forintot, ki kellett ál lítaniuk három hajdút, ennek fegyvcrváltság címén 21 rhenus forintot kellett fizetni. 80
