Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A társadalom képe az újratelepüléstől az urbárium bevezetéséig

A héhalmi lakosok társadalmi tagozódását a dikális összeírások adataival is lehet szemléltetni. Nézzünk erre egy pár példát: Az 1716-os évre Héhalom falu lakóinak dicaja - adóalapjuk arányában megállapí­tott szorzó - 102 3/4, melyet 19 adófizető családra róttak ki. Ez átlagban valamivel több mint öt dica lenne családonként. Ezzel szemben anyagi tehetségük alapján az összdicaszám közel 32%-át három családra rótták. Két család dicája 1 l-l 1. Egyikő­jüket Molnár Jánosnak hívták. A Molnár családban a családfőn kívül két-két 16 éven felüli férfi, illetve nő volt. Mesterség után is kapott rovást. Valószínű ő az 1728-as összeírásban szereplő szabad­mentelmü molnár, aki egy egykerekű malom után is adózott. Állatállománya öt igavo­nóból, egy tejelő tehénből, négy kettő, illetve két egy éves disznóból állt. Terményei között szerepelt 50 kila búza, és bizonyos mennyiségű dohány. Tizenegy, illetve 10 dicája volt a már korábban említett Farkas családnak, Farkas Andrásnak és Farkas Albertnak. Albert családjában rajta kívül egy-egy férfi és nő volt 16 éven felüli. Farkas Albertnek volt három igavonója, egy meddő tehene, egy növen­dék állata, három két éves és négy egy éves disznaja, továbbá 36 kila búzája, nyolc kila zabja, és pálinkafőző üstje is. András családjában rajta kívül két-két 16 éven felüli fér­fi illetve nő volt. Hat igavonó állata, két meddő tehene mellett tartott egy növendék ál­latot, valamint négy két éves, illetve hat egy éves disznót. Termett 60 kila búzája és hat kila zabja. Ellenpontként ott voltak az egy és két dicás családfők, akik mivel elszegé­nyedtek, csak személyük után adóztak. A családi „meggazdagodás" feltételei között szerepet játszott a családban található kellő munkáskéz, az elegendő állatállomány, és a megfelelő mesterség müvelése, vagy a gazdaságban termelt javak feldolgozása, rrlint például a pálinkafőzés. 4 2 Az említett családok közül Farkas András 1733-ban 8 ökörnek, 2 lónak, 2 tejelő te­hénnek 40 juhnak és 18 disznónak volt a tulajdonosa, de nem tartozott a szegény csalá­dok közé Szitta György sem, kinek 6 ökre, 2 lova, 2 tejelő tehene mellett volt 20 juha és 8 sertése, akárcsak Szűcs Albert, kinek ugyancsak 6 ökre, 2 lova mellett, 10 juha és 7 disznaja is volt. A Molnár családból legrangosabb Mátyás volt 6 ökörrel, 2 lóval, egy tejelő és egy meddő tehénnel, valamint 5 disznóval. A 29 összeírt családból 21 család­nak volt 2 vagy annál több ökre, 13 családnak emellett 2-2 lova is. 4 1 1750-ből 35 job­bágycsaládról vannak adataink. Az itt található gazdasági, társadalmi adatok ismer­tetésére bővebben kitérünk. 4 4 A 35 jobbágycsaládfő háztartásában 38 fő húsz éven felüli fiú, vagy testvér élt. Ncgy család esetében egyáltalán nem jegyeztek fel ilyen személyeket. A négy család közül kettőnek a neve mellett „elszegényedett" bejegyzés található. így tehát 31 csa­42 NML. IV. 7. B. Di. öi: 67. sz. 1716. 43 MOL. P 1291 ll.es. 1733. június 6. 44 NML. IV. 7. B. Di. öi: 215. sz. 1750. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom