Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A társadalom képe az újratelepüléstől az urbárium bevezetéséig
alkalmas, ezért kaszálták, s a kaszált árpából cséphadaróval, vagy állatokkal való tapostatással nyerték a szemet. A határ használatára, a szántóföldek osztásának, vagy újraosztásának módjára is van utalás a fentebb említett vallomásban. Molnár János 30 év körüli jobbágy erről a következőket vallotta: „... Oly formában osztják az házhelyek után való földeket, az Irtványokon kívül - a megírt Nemes Uraiméknak szintén valamint más jobbágyoknak valamikor az helységh szokta osztani a Földeket." Ez a kitétel „valamikor az helységh szokta osztani" arra vall, hogy az évenkénti újraosztásnak a század húszas éveiben már csak emlékét idézték fel. Azonban vannak arra adataink, hogy 1738 előtt a réteket továbbra is újraosztották Héhalmon. 1 5 Ennek a szokásnak, mármint az újraosztásos határhasználatnak az volt a lényege, hogy évenként, vagy más meghatározott időszakonként a határt a használók között a telkek arányában újraosztották. Ennek a megismételt műveletnek hátránya volt, hogy a talajerő újrapótlását, mivel bizonytalan volt a következő évi használat, senki sem igyekezett végrehajtani, s a föld csak a nyomásos rendszernek megfelelően pihent egy vagy két évig, amikor mint egyben ugart legeltették, s így a legeltetés közben jutott a terület némi állati trágyához. A társadalom képe az újratelepüléstől az urbárium bevezetéséig A falusi társalom két pólusaként szokták emlegetni a nemeseket és a nem nemeseket, a jobbágyokat. A nemes volt - az egytelkesek kivételével - a földesúr. A faluban élő többi személy valamilyen formába függő viszonyba volt a földesúrral, vagy úgy, hogy mint telket vállaló jobbágy a használatára bocsátott telek vagy telekhányad után különböző szolgálatokat adott urának, aki sokszor még szabad költözködésében is gátolta, vagy pedig úgy mint zsellér, bár ha saját házban lakott, kevésbé, de ha még háza sem volt, erős Függésbe került urától. S volt egy elég kicsiny rétege a falvak társadalmának - a haszonbérlők -, akik bár jogilag zsellérek, de személyükben szabadságukban nem voltak korlátozottak. Ez volt az önálló ipart űzők igencsak vékony rétege. Tekintsük át, hogy Héhalomban a 18. században milyen volt ez a kép? 1695-ben egy egész, két fél és egy negyed telkes jobbágy mellett három zsellért írtak össze, s hét jobbágytelek még pusztán várta új gazdáját. Ekkor a zsellér kategória még nem azt jelentette, hogy számukra már nem volt föld, hanem inkább azt, hogy ezek a családok még vagy nem akartak letelepedni, vagy nem volt tehetségük, állatállományuk annyi és olyan minőségű, hogy „telekre üljönek". 3 6 35 MOL. P 1291 11. es. Héhalom 1738. 36 NML. IV. 7. B. Di. öi.: 16. sz. 1695. 74
