Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Dupák Gábor: Héhalom története 1945-1960 között - Szövetkezetek - A helyi termelőszövetkezetek: Arilis 4. és az Új Élet Mgtsz
között megindult a földtől való menekülés, aminek az lett az eredménye, hogy 180 katasztrális holdat átadtak a helyi fmsz-nek. Ezekben az években a megye néhány községében már érezhetővé vált a tsz-ek bomlása. Héhalomban is elhagyta a tagság egy része a csoportot. A jobb megélhetés reményében az egyéni dolgozó parasztokhoz és az állami gazdaságokhoz mentek dolgozni. Összehasonlításképpen elmondhatjuk, hogy a tsz-tagság egy főre jutó jövedelme az egyéni gazdálkodókénak mindössze kétharmadát érte csak el. Az amúgy is munkaerőhiánnyal küszködő csoportnál a kivált 14 fő hiánya csak tovább fokozta a termelés visszaesését, és a hatalom a bent maradt tagsággal igyekezett az elvárt eredményt biztosítani. A parasztok azonban megtagadták a munkát, mondván, hogy „... hozzák vissza azt a 14 embert, akik jelenleg a bányánál és az állami gazdaságban dolgoznak, és akkor ők is dolgoznak tovább". 10 8 Az elkeseredés olyan nagy volt, hogy eldöntötték a szövetkezet feloszlatását. 1953 nyarán, amikor Nagy Imre lett az ország miniszterelnöke, a gazdasági életben is egyfajta „liberalizálódás" volt érzékelhető. Feladásra került a nehézipar aránytalan fejlesztése és a mezőgazdaság tekintetében elvetették a kollektivizálás abszolutizálásának elvét. A termelőszövetkezeti mozgalomban a már meglévő tsz-ek gazdasági-szakmai megerősítését, a terméshozamok emelését tűzték ki célul. Ugyanakkor lehetővé tették a szövetkezetekből való kilépést, a csoportok feloszlását. Egy sor, a parasztság és a tsz-ek helyzetét könnyítő rendelkezés látott napvilágot. Eltörölték a beadási kötelezettség nemfizetése végett kivetett bírságokat, 10%-kal csökkentették a tsz-ek terület utáni beadási kötelezettségét, és ezzel párhuzamosan csökkentették a parasztság adóját is. Mindezek a könnyítések csak enyhe gyógyírt jelentettek a súlyos helyzetben lévő csoportoknak és elsősorban a szervezetileg, gazdaságilag gyengén álló, vagy a volt középparaszti túlsúllyal rendelkező csoportok foglalkoztak egyre határozottabban a feloszlással. Ugyanis a kormányprogram megnövelte a magángazdaságok gazdasági-termelési biztonságát. 1953 őszén a megyei végrehajtó hatalom végigjárta az összes tsz-t és felülvizsgálta működési feltételeiket, majd külön jelentést készítettek a felülvizsgált, illetve a feloszlott csoportokról. A héhalmi „Április 4" tsz is a felülvizsgáltak között volt. A jelentésből megtudhatjuk, hogy a héhalmi III. típusú tsz-ből már korábban kilépett 6 fő, 1953-ban kilépett vagy kizárt családok/tagok száma 14, a kiadott terület összes területe 112 kh. ebből szántó 97 kh. - volt. A bent maradt 13 család, illetve tag 160 kh-on gazdálkodott, amelyből 152 kh. volt szántó. Az állami tartalékként leadott terület 43 kh-at tett ki, s ebből 35 kh. volt szántó. A tsz összes tartozása pedig 80.833 Ft-ra rúgott. 10 9 108 NML. XXIII. 9. 626-13/1953. ikt. sz. 109 Uo. 626-2/1953. ikt. sz. 230
