Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok
A kultúra lényegében egy embercsoport életmódjával azonos fogalom, amelybe beletartozik a tanult viselkedésminta éppúgy, mint a nemzedékről nemzedékre átörökített tudásanyag, így többek között egy csoport hitvilága, értékrendje, nyelve, politikai szervezete és gazdasági tevékenysége, valamint szerszámai, termelési technikája és művészete is. A történettudomány sajátos módszerei miatt mi most mégis a kultúrának csak egy részterületével, a tanult viselkedésminták, azon belül is a szervezett oktatás keretében elsajátítható ismeretek kérdéskörével foglalkozunk. Annak ellenére is megpróbáltuk az oktatás infrastruktúrájának fejlődésén keresztül szemléltetni a falu műveltségi viszonyait, hogy tudtuk: nagyon nehéz a 19. század közepétől egzakt módon megválaszolni azt a kérdést, hogy mennyi egy közösség ismeretanyagában a hagyományos, a nem szervezett oktatás során, hanem csak szóban átörökített tudásanyag, és mennyi a mindenkori oktatási intézmények által továbbított, vagyis a szervezett ismeretátadás során megszerezhető és a mindennapi gyakorlatban is hasznosítható információ. Annyi mindenesetre biztos, hogy az otthon elsajátítható közhasznú ismeretek, és a csak iskolában megtanulható tudás révén a hazai - így a héhalmi - fiatalság is a 18. sz. hetvenes éveitől, de különösen 1848 után, már egy egyetemes tudás birtokába juthatott, többek között készségszinten megismerkedhettek az írás, az olvasás és a számolás tudományával is. Viszont az is igaz, hogy már a hagyományos társadalomban is az elemi iskolában megszerezhető ismeretek igen kevésnek bizonyultak az önálló egzisztencia megteremtéséhez, vagyis az elemi iskolában elsajátított ismeretek csak kiegészítői és nem lényeges átformálói lettek az otthon megszerezhető hagyományos kultúrának. Ahhoz ugyanis, hogy valaki csak az iskolában felhalmozott tudással majdan biztosan el tudja tartani családját, az elemi után még minimum el kellett végeznie egy tanonciskolát, vagy a polgárit, esetleg a gimnáziumot, netán az egyetemet. Hogy ezen utóbbi három iskolatípus elvégzése mennyire nem volt általános ekkor még ezen a vidéken, azt az alábbi adatok bizonyítják. 1941-ben, vagyis közel hetvenöt évvel a kiegyezést követően, Héhalomban még nem élt egyetlen főiskolát vagy egyetemet végzett lakos sem, sőt négy középiskolája is csak 6 főnek volt.' 0 9 A környező települések közül még Zagyvaszántó volt Héhalomhoz hasonló helyzetben, vagyis ott sem írtak össze a népszámlálás alkalmával felsőfokú végzettségűt. Viszont a Héhalomnál is jóval kisebb lélekszámú települések közül Béren 4, Egyházasdengelegcn és Kisbágyonban pedig l-l diplomás lakott ekkor. Ezzel szemben Palotáson, a körjegyzőségi központban, ebben az időpontban már 3 felsőfokú végzettségű élt. Nem is beszélve Lőrinciről, ahol a Schossbergerek ipartelepítő politikája 109 A rendelkezésünkre álló forrásokból sajnos azt, hogy hányan rendelkeztek közép, vagy felsőfokú végzettséggel azok közül, akik elszármaztak a faluból, illetve azt, hogy az érettségivel rendelkező hat fő közül hányan voltak olyanok, akik nem a faluban születtek, nem áll módunkban kimutatni. 169
