Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A paraszti gazdaságok eszköz- és állatállománya, a háztatás felszereltsége a hagyatéki leltárak alapján - Az öröklés rendje
Az elmondottakból kitűnik, hogy a feudalizmusból hozott szokásjog alapján a fiú örökös az első, a leányok jogai nem egyenlőek a fiútestvéreikével. A telek egybentartásának, vagy eltartóképességének megóvása az elsődleges. Ugyancsak bizonyíték a korábbi öröklési szokásra, hogy valószínű az örökbehagyó szüleit is a vagyon egybetartása vezérelhette, amikor a két testvér között nem tettek „osztályt", s a két testvér sem osztozkodott mindaddig, míg egyikük élt. Más volt a helyzet, ha végrendelet nélkül halt meg az örökhagyó. Néhai Szüts Antal özvegyének, Végh Annának halála után a hagyatéki tárgyaláson a sziráki kerületi bíróság Szüts János örökös kérését, miszerint a kiskorú testvérek nagykorúságáig a reájuk eső hagyaték gondozását bízzák rá, jóváhagyta. A lánytestvérek részesedése a hagyatékbői a következőképpen történt: „Szüts Ilona örökös megjelenve kijelentette; miképp ő az hagyatéki javakból részére esendő örökségi illetőségből egyedül 5 kila rozs búzát és egy darab két éves 50 vforintokat érő üsző borjú[t] kiadattatni kiván ... a többi hagytéki javakról lemond." Hasonlóképpen cselekedett a másik leánytestvér „Szüts Orsula" is, aki ugyancsak 5 kila rozs búzát és 50 vforintot érő 2 éves üsző borjút kért. A lányok kívánságába beleegyezett Szüts János, s a telki állomány kezelése - a kiskorú árváké is - az ő kezelésébe maradt, amit az árvaszék is megerősített. 12 0 Ha az elhalt örökhagyók örökösei még kiskorúak voltak, akkor a gyámhatóság a hagyaték kezelésre gyámot nevezett ki. A gyám lehetett a család legidősebb élő tagja, de kijelölhettek arra egy „hites" személyt is a község vezetőségéből. Nagy Anna, özv. Beretz Istvánné halálát követően Kovács János bíró kezelte az öt örökös vagyonát, de erről a tisztségéről lemondott, illetve 1860-tól már nem vállalta, így a „Jószág kezelésével Beretz Borbála, mint legidősebb testvér, és ennek férje Varga Fcrcnc bízatott [meg]." 12 1 Ezek voltak az öröklései kapcsolatos, kevésszámú, korabeli dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy a Werbőczy Hármaskönyvében rögzített szokásjogtól, mely szerint a fiúk és a hajadon leányok az apa ingó és ingatlan vagyonát egyenlően öröklik, csak írásbeli végrendelet esetén lehetett eltérni. 12 2 120 Uo. S. 36. 121 Uo. B. 67. 122 CSIZMADIA A.-KOVÁCS K.-ASZTALOS L., 1975. 295. p. A reformországgyüléseken a földesúri kizsákmányolásnak igyekeztek gátat vetni. Ezért az 1836: IX. tc. 9. paragrafussába iktatták, hogy „a jobbágy ezentúl minden, akár ingó, akár ingatlan szerzett vagyonaikról teljes végrendelkezési szabadsággal bírjanak". Az 1840: VIII. tc. mindenekelőtt az ősi javakban biztosítja a jobbágyok lemenőinek örökösödését, a felmenők és oldalrokonok részére a földesúri örökség megelőzésének biztosítását, a házastársak viszonos örökösödését 123
