Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az úrbéresség megszűnése, jobbágyfelszabadítás, tagosítás végrehajtása, az új birtokviszonyok kialakulása

Az úrbéresség megszűnése, jobbágyfelszabadítás, tagosítás végrehajtása, az új birtokviszonyok kialakulása Az úrbéri viszonyokat hazánkban az 1848-as forradalom szüntette meg. Az utolsó rendi országgyűlés IX. te.-ke kimondta, hogy az úrbér és az azt pótló szerződések alapján addig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések a törvény kihirdetésétől fogva örökre megszüntetnek, s hogy a törvényhozás a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védőpajzsa alá helyezi. A törvény végrehajtását a forradalom és szabadságharc bukása elodázta. Az 1853. március 2-án kelt császári „nyílt parancs"-csal vette újra kezdetét, s ezzel elkezdődtek az úrbéri perek, melyeknek a tárgya az úrbéres birtokok rendezése volt. A birtokrendezési eljárásnak három szakasza volt, úgymint a „rendezés megengedhetősége", melyet jobbágy és földesúr egyaránt kérhetett, de míg több birtokos esetén bármelyik földesúr kérhette a rendezést, addig a jobbágyok csak együttesen, közösen kérhették a rendezés elkezdését. Másodszor „a rendezés érdemleges eldöntése", s harmadszor a „végrehajtás".

12

3 A per során tisztázták, hogy az urbárium szerint hány jobbágytelek és zsellérházhely volt a faluban a jobbágyok, illetve a földesúr szerint. Vita esetén valójában az urbáriumban szereplő adatok voltak a döntőek. A rendezést elősegítette vagy hátráltatta, hogy a jobbágyfelszabadítást megelőző időszakban volt-e „szegregatio", melynek során elkölönítették egymástól a jobbágyi és majorsági telkeket, volt-e a faluban legelő elkülönözés, s nem utolsó sorban a volt jobbágy és a volt földesúr, vagy annak képviselője hogyan tudott egymással megegyezni a telkek, a közös haszonvételek, az irtványok és a dézsmaszőlő tárgyában. Héhalom esetében az úrbéri per lefolyását nem ismerjük, csak az eredményét. Viszonylag hamar megtörténhetett az egyesség. 1852-ben a falu határa már tagosítva volt. A földesúr, a jobbágyok és az elöljáróság egyaránt 29 jobbágytelket és 34 zsellérházhelyet ismert el. Hasonló módon ekkor már tagosított határ volt Bujákon és Palotáson, viszont Béren a tagosítást még nem hajtották végre.

12

4 Az 1865-ös évben egy gyors statisztikát jelentetett meg a „Magyar Királyi Helytartótanács", melyben megyénként, azon belül járásonként közölték a falvak határának területét művelési ágak szerint, s közölték azt is hány nagy-, és kisbirtokos volt az adott településen.'

2

5 Ebből megtudhatjuk, hogy Bujákon és Héhalmon csak egy nagybirtokos volt, míg Béren hat, Palotáson pedig kettő. Ebben a héhalmi határra, a művelési ágakra és a birtokviszonyokra vonatkozólag az alábbi adatokat találjuk: a határ összterülete: 2923 katasztrális hold és 662 négy123 Pallas XIII. k. 1896. 525-526. p. 124 NML. IV. 152. 728/1852. 125 Művelési ágak 1865. 212-213. p. 124