Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A földművelés technikája a jobbágyfelszabadítás előtt
szántás ideje aratás előtt volt, melyet „forgatás"-nak neveztek, és végül közvetlen a vetés előtt újra megszántották a területet. A három szántás módja a következő volt: Először összeszántották, egymásra forgatták a hantokat, a következő szántásban „szétszántották", majd harmadszorra újra összeszántották a talajt az őszi gabona alá. A tavasziak alá már kevesebbszer szántottak. Ecsegen például erről így nyilatkoztak: „Tavasszokk földeket melyeket kit egytszer, kit kétszer megszántottuk." A szántás száma függött az időjárástól, mert ha nagyon esős volt az idő, vagy hamar beállt a fagy, illetve hosszantartó szárazság jött közbe, akkor nem minden esetben sikerült ezt az igen fontos talajmüvelést elvégezniök. 10 0 A különféle célok érdekében végzett talajmunkák esetében azt látszik helyesnek felderíteni, hogy mikor és hányszor szántottak. A kortárs Pethe Ferenc erről a témáról így írt: „Szántsuk a földet akármelyik termés alá ha lehet annyiszor, a mennyiszor az egy egy megkeverése után, egész erjedzésbe való indulását, vagy plánta eledelekkel való mértékletes megterhelését az által kimutattja, hogy a benne lappangott dudvamagvaknak egy részét növekedésre kényszerítette, zölldelni elkezdett". 10 1 Vagyis, amikor a gyomok már kikeltek, és szárba szökkentek. És hogy mikor kell szántani, erre Nagyváthy János munkájában így adja meg a választ: „Kérdést szoktak a Gazdák tenni: mikor kell ugarolni, forgatni, és vetés alá szántani? Erre a kérdésre közönségesen e kettőt lehet mondani: 1. Mindég száraz időben, és sohasem sárban..." Mikor a Gazda legjobbnak látja és érkezik. 10 2 A mai szemmel nézve itt a szántásnak az alábbi fontosabb megkülönböztetett formáit kell figyelembe venni: az ugarszántást, s vele együtt a tarlóhántást, a keverőszántást, a vetőszántást, a gyomirtó szántást és a mélyítő szántást. Ennek a céloknak kellett megfelelni az ekéknek. Az eke formájáról, szerkezetéről és méretéről keveset árulnak el a források - írja Zólyomi tanumányában, s egy-két tűzeseti tétel felsorolásával bizonyítja, hogy a többségében fából készült ekék legértékesebb részei: az ekevas, és a csoroszlya vasból készült alkatrészek voltak. 1728-ban a közeli Kállón „Két össze kötött eke Szántó vas nélkül" került a kárlistára, de ugyanitt találkozunk „Egy eke taliga vas nélkül" tétellel is. Valószínűnek látszik, hogy Héhalmon is kellett, hogy ismerjék ezeket a szántó eszközöket. 10 3 A vetés kézzel történt, s a gabonát boronával dolgozták be a földbe. A borona anyaga lehetett favázas, de vasfogakkal ellátott, illetve tövis borona, melyet a mindenütt előforduló kökénybokrok ágaiból készítettek. A gabona betakarítása a tavasziak, árpa, zab esetében kaszálás útján történt. A lekaszált gabonát petrencébe, majd boglyákba gyűjtötték, s otthon a szérűn lóval, ökör100 ZÓLYOMI J„ 1982. 302. p 101 PETHE F, 1805. 206. p. 102 GAÁL L., 1978. 220-221. p., NAGYVÁTHY J., 1821. 40. p. 103 NML. IV. 7. C. öi. 1000. sz. 1728. 117
