Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A földművelés technikája a jobbágyfelszabadítás előtt

A Palotási egész Erdőnek ki terjedése tészen 686 holdakat és 1.067 négyszögeleket. Ezen egész mennyiségből a fent írt tzélra ki hágy a Fő M[éltósá]gu uraság 206 holdakat és 182 négyszögeleket, s így vágás alá marad tsak 480 hold és 885 négyszögöl, melyből minden másod esztendőben ki vágatandó Erdő rész tészen 9 holdakat és 977 négy­szögeleket, melyszerint itt is a 12 Esztendei vágási tilalom alat tartván legelőül fel fog maradni 629 hold és 5 négyszögöl, hibázni fog pedig tsupán 57 hold és 1.062 négyszö­göl, melly mennyiség a Palotási határban még kevésbé gyön tekintetben. Végtére, hogy mind a két megnevezett határokban akár a marha itatás, akár az által hajtás legalkalmasabban és a Jobbágyságra leg kedvezőbben eszközöltessen, a Fő Méltóságú Uraság részéről ajánlót vágások rendsorát szinte elfoghatónak véljük, Melly a Héhalmi Erdőre nézve úgy intéződik, hogy annak közepén egy diagonális vo­nal hejeztetvén, az első vágás fog kezdődni a Kökényesi határtól, s megy a Héhalmi Szőllőknck, ahonnan ismét vissza fordul [és] halad a legelő felé." 9 9 A bükkösök és a tölgyesek esetében a 100-120 éves vágási forduló az optimális. Erre az időre a fahozam 300 köbméter katasztrális holdanként, ha védett az erdő. A le­geltetés nemcsak a természetes megújulást akadályozza, hanem a fák alsó lombkoro­nájának állandó sérülése miatt egyéb károsodások is érik a fát. Héhalom esetében az évi valamivel több, mint 3,5 holdnyi erdő kitermelése látszólag elég, hisz a lakosok tűzi- és épületfa igényét szűkösen bár, de kielégíteni látszik, azonban vegyük figye­lembe, hogy ez az erdő már rontott erdő. Tele tisztásokkal, s minden bizonnyal sarj er­dő, így a fahozam lényegesebben kevesebb. A legeltetésre szánt terület csak vala­mivel több mint 176 katasztrális hold, s ez a több mint 300 számos állat számára elég­telen. A terület egyre romolhatott, nem hiába döntött úgy az uradalom, hogy helyén szántót csinál. A földművelés technikája a jobbágyfelszabadítás előtt Egy jobbágyfalu mezőgazdasági eszközhasználatára általában kárlisták alapján tu­dunk következtetni. Ha ilyen nem maradt fenn az adott falu esetében, akkor az általá­nos szakirodalmat hívjuk segítségül. Ebben az esetben is ezek alapján próbáljuk a mezőgazdasági eszközhasználatot rekonstruálni. A földművelés módjára már több helyen tettünk említést, amelyet most sommásan összefoglalunk. A nyomásos rend­szer volt divatba, mégpedig a kétnyomásos rendszer. Fenntartását indokolta a legelők fogyatkozása, és a szántók kellő nagysága. A nyomásos rendszer fenntartása a szántás módját, technikáját is meghatározta. Másként szántottak az ősziek, és másként a tava­sziak alá. Az őszi gabona legtöbbször az ugarba került. Az ugart három évenként szán­tották. Először a következő év tavaszán, ezt nevezték „ugarolás"-nak. Az ezt követő 99 NML. IV. 1. b. 2569/1840. 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom