Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)

IX. Jobbágysors az Urbárium után, jobbágylevelek, az 1828-as összeírás

A szomorú tapasztalás a szarvasmarhának ezen egész nyáron volt és még most is tartó nyavalyás állapotját bizonyítván, nehogy az kendernek a folyókba és patakokba s egyéb itatóhelyekbe leendő káros beáztatásával méginkább is elterjedvén, járásbéli főbírák uraknak ezennel meghagyattatik, hogy járásaikban az ebbül következő veszedelmet a birtokos uraknak és népnek hathatósan szívekre kötvén, a kendernek minden folyókba, patakokba, vagy egyéb itatóhelyekbe leendő béáztatását oly móddal szorosan tiltsák el, hogy minden helyeken közönséges kenderáztató helyeket rendelni, a nem reménylett általhágás esetében, ha azok nemes személyek lennének, az olyan nemes személyeket kendereik kivételére, a különben az engedetlenség esetében az ilyen általhágókra következő fiscalisi vádpernek terhe alatt intsék meg, ha ez is nem használna, az olyan kendert azonnal hányassák ki és az ilyes eseteket terjesszék elő, ha pedig ezen általhágásokban adózók is tapasztaltatnának, az ilyes kendereket szinte kihányatván adják mindazokat jutalomul a felfedezőknek, s mindezeknek sikeresebb megtartására ezen végzést és rendelést járásaikban mentől többfelé és hovaelőbb közhírre bocsájtani el ne múlassák. (Megjelent: Schneider 1981. 50. p.) 7. Jobbágyok erdőhasználata, erdőkiélés Az erdők oktalan pusztításának megakadályozására már az Árpádok alatt hoztak törvényeket. Tiltották a makkot termő élőfák kivágását, s a nagyobb bányák és kohók közelében, ahol fokozottabb mértékű volt az erdőirtás - a szólaló favágást felváltotta a tarvágás - ott az irtott erdőt pótolni kellett, ha az természetes úton nem újult meg. Az erdei munkások tapasztalás útján rájöttek, hogy a fák évgyűrűiből ki lehet számítani áfák életkorát, s ezen ismeret birtokában tervezni lehet a vágásfordulókat. Az ipari forradalom megnövelte az erdők iránti érdeklődést, a fa értéke megnövekedvén -faszénégetés, hamuzsír főzése az üveggyártáshoz - a hatalmat újra szigorú erdőtörvények kiadására ösztönözte. Ilyen törvények voltak az 1790. évi L VII. tc. és az 1807. évi XXI. tc. melyek erélyes intézkedéseket tartalmaztak az erdőállomány védelmében. Egyes erdőkre teljes vágási és legeltetési tilalmat vezettek be, ez pedig erősen korlátozta a jobbágytársadalom sokszor szokásjog alapján működő erdőhasználati, erdőkiélési szokásait. A jobbágy földesura engedélyével tűzifát gyűjthetett, épületfát kaphatott és különböző vadon termő gyümölcsöket szedhetett stb. A tiltással és erdőhasználattal kapcsolatos forrás a határon túli Tosoncára visz el bennünket.