Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)
IX. Jobbágysors az Urbárium után, jobbágylevelek, az 1828-as összeírás
A tosoncai jobbágyok panasza arról, hogy az erdőt tilalmazzák 1848. július 8. Azokban a falvakban, ahol sok erdő volt és kevés legelő, az erdei legeltetés megengedett volt. Ott, ahol a legelő állat gyakran járt, a taposás következtében természetes megújulásra az erdőnek nem volt lehetősége, ezért tilalmazták az erdei legeltetést. A széna szűkében lévő gazdák a lehullott lombot, de a fák gallyainak letörésével a zöld leveleket is feletették. Erről olvashatunk a forrásban. Tekintetes Alispány Úr! Földbirtokos uraink által több évek óta határbéli erdeinkben felette sok erdei vágású losok végett legelőbül úgy kiszoríttattunk, hogy vonómarháinkat nyáron által is mindég száraz takarmányon tartani, ha munkába használni akarunk azokat, kéntelenítettünk. Ha ezen vágások egy tagba volnának még, de különböző uraságok, ú.m. báró Orczy család, gróf Eszterházy, gróf Zichy, báró Balassa és Szilassy urak, mindenki a maga résziben, sőt az utolsó rész darab erdeiben hat külön helyen tilost tart. Egy évnek előtte is megkértünk földesurainkat, hogy némely részit vágásoknak, ahol már a marha kárt nem tesz, felszabadítanák, de ki nem hallgattattunk, mi pedig legelő hiányának tulajdonítjuk azt, hogy egy pár évek olta, minden esztendőben 15-16 darab marhánk leesik (elpuszJul), minthogy egyebet annál a rossz tölgyfalevélnél nem kap kívül. Minélfogva odaterjed alázatos mély kérésünk, hogy Tettes Alispán Úr ezen vágások megvizsgálására küldöttséget nevezni, s felszabadításra való vágásokat felszabadíttatni, s vonómarháinkat legelőhöz juttatni méltóztasson. Maradván Tosonczán Július 8 k ™ 1848 Tekintetes Alispány Úrnak alázatos szolgái iff. Bartók János bíró Lancsok Mihály törvénybíró Gálád János Valaska, Kugyela János Galász Galó János öregb Laczó Mihály s.a.t. és egész község (NML IV. 102. 819/1848.)
