Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)

VIII. Mezővárosok Nógrád megyében

A hegyoldalakon, a Pásztó felől eső részen húzódnak el a szőlők. Ezekben többféle szőlő- és gyümölcsfaj díszlik. A szőlőterület egy részét ez idő szerint nem művelik; de amelyiket munkálják, jó fehérbort terem. A vörösbor már nem olyan jó s nem is igazi vörös, mint inkább csak téglavörös (schiller); de nem is csoda, hiszen az úgynevezett törökszőlőből szűrik, ennek a szeme pedig csak félig-meddig vörös. Aki bort termel, maga őrzi a szőlőjét. Ha pedig termését már a szüret előtt eladja, akkor a felügyelet a vevő dolga. A közös szőlőpásztort tehát itt nem ismerik. De az a különös, hogy ezen személyes felügyelet mellett is, midőn a kis kunyhóban éjjel-nappal ki-ki maga őrködött, a német katonaság tetszése szerint rájárhatott a szőlőkre. Présházak nincsenek a szőlőknél; hanem a szőlőt ki-ki elszállítja haza Pásztora és itt kádakban szorítják ki a szőlő levét. A szántóföldet és a szőlőhegyet trágyázni kell, mert különben nem terem. Az aratás és a szüret egy-két héttel előbb esik, mint Wellehrádon. A szőlőt másként munkálják, mint Wellehrádon. A fehérszőlő tőkéjét 7-8 szemre vágják; a vörösnél egy szemet sem hagynak. A vörösszőlő fürtje csaknem egy láb hosszú. A szőlőt virágzás előtt kigyomlálják; a fürt nélküli vesszőt egészen leveszik; amelyik meg hoz termést, a felső végén a fúrt fölött letörik, hogy a vessző és a tőke egész ereje a fürtbe nyomuljon, s hogy a nap jobban rátűzhessen a virágra és a fürtre, s így ez jobban megérjék. A gyümölcsfajok között leginkább előfordul a feketecseresznye, mely Szent Iván napra (jún. 24.) érik, a mandola, szilva, körte és barack. A szőlőhegyek alatt a síkon a szántóföldek húzódnak el egész a városig, sőt ezt körülfogják. Amint az aratás ideje elérkezik, meglépnek a tótok és a lengyelek (Poloni). A családapa magával hozza a feleségét, fiait és leányait. Most azután felvállalják az aratást, de nem pénzért, hanem a termés negyede, ötöde, vagy hatoda fejében, aszerint, hogy milyen a gabona. Ezek kora hajnalban megkezdik a munkát, ebéd után meg egyet pihennek. Amint a földet learatták s a termést felkötötték, elkezdődik a képezés. Huszonhetes keresztekbe rakják a kévéket, s ezekből azután megkapják a részt. Az eleséget kinn a szántóföldön ökrökkel vagy lovakkal nyomtatják el. Megtisztítás után hazaviszik, s vagy a verembe, vagy pedig a pincébe, esetleg a kamrába teszik sárral betapasztott, körülbelül 15 mérős vékákban. A szalmát vagy elégetik, vagy összerakják. Vannak, akik a vetést már a lábán eladják. A rétek a Zagyva folyónak tavaszi áradása következtében pompásak. A szénát Szent Iván nap (jún. 24.) előtt kaszálják. A réteken több tó terül el. A békákon kívül hal is van bennök. A Zagyvában a rák sok, de a hal kevés. A legelőn, cserjéseken és bokrokon kívül vannak müvelés alatt nem álló dombok, pedig alkalmasak a gabona-