Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 18. (Salgótarján, 1993)

I. Madách Imrére közvetlenül vonatkozó dokumentumok (1823. január 21. – 1865. szeptember 16.) - 94. Madách Imre az Alsósztregován felállítandó szeszgyárába a gőzkazán kipróbálásához szakértő kiküldését kéri (Alsósztregova, 1856. november 3.) - 95. A Gyürky kontra Madách csereszerződéses per összefoglalása (Balassagyarmat, 1857. május 19.)

Hogy mindkét fel elállt a csereszerződéstől, az azáltal is bizonyítást nyer, hogy a 8. csatolmány értelmében a felperes a tóthartyáni részét, ami e csereszerződésben bennfoglaltatik - a 8. alatti melléklet értelmében még az 1837. évben zálogba adta az elsőként említett alperesnőnek; ezt a tényt az is bizonyítja, hogy Gyürky István többi örököse nem lépett fel az alperes ellen, mert jól tudják, ez a keresti jog nem illeti meg őket. A kél másodfokú alperes kitart az elsőfokú alperes ellenbeszéde mellett; Madách Károly meg hangsúlyozza azt, hogy e kereset a személye ellen már csak azért is jogtalan, mert a perben szereplő ingatlanhói semmit sem birtokol. Válasz Az 1852. november 29-i rendelet szerint csak olyan adóslevelet érintő perek nem folytathatók, amelyek külső formájuk tekintetében hiányosak. Az A. alatti csak egy részletét tekintve jószágcsere, lényegében azonban örök adásvételi szerződés, bevallás, - amelynek fő feltételét a felperes apja a vételár felének, 6000 forint lefizetésével teljesítette. Az elévülésnek sem lehet helyt adni jelen esetben, mert az éveket nem az A. okirat kiállításától, hanem attól az időponttól kell számítani, amikor a vagyont át kellett volna adni; mivel azonban az elsőfokú alperes a B. melléklet értelmében csak Izsák Teréziának az 1845. év augusztus 5-én bekövetkezett halála után juthatott és jutott a peres birtokrészhez, csak akkor volt kötelezhető a birtokresz átadására. Annak bizonyításához, hogy az elsőfokú alperes csak az 1846. évben jutott e birtokrész tulajdonába, kéri a C. szerinti tanúk kihallgatását. Az alperes által előadottak alapján megismételjük - hogy t.i. a felperes az 1. szerinti kiszabott 6000 forintot visszakapta és ezzel az A. alatti bevallás jogereje megszűnt, - ezután a jelenlegi pert befejezettnek kell tekinteni. Az alperes nagyapja, Madách Sándor, nemcsak 6000 forinttal tartozott a felperes apjának - amit az A. alatti bevallás szerint kapott, hanem több, több ezrekre rugó tőkékkel, ahogy ezt nemcsak a 3 alatt bemutatott kivonat, hanem és különösképpen a 4. 5. és 6. mellékletek minden kétséget kizárva bizonyítanak, mert ezekből kivehető, hog}' Madách Sándor, aki Gyürky Istvántól az A. alatti 6000 forintot felvette, ugyanő tartozott neki az 1. szerint ismét 6000 forinttal, a 3. szerint 8815, a 4. szerint ismét 6000 forinttal és a 6. szerint 500 forinttal; a 3. alatti kivonatot az 5. melléklet megerősíti, mely szerint az adóssága 8825 forintot tett ki; - az alperesek azonban semmivel nem bizonyították, hogy az A. alatti bevallásban kifizetett 6000 forintot visszafizették volna. Itt tekintettel keli lenni arra, hogy 1791. április 18-án - e bevallás kiállításakor - Gyürky István vevőként Madách Sándor eladónak a D. alatti kötelezvény szerint 1200 forinttal adós maradt volna; - és hogy éppen azon a napon Madách Sándor 6000 forintnyi kölcsönt kapott volna Gyürky Istvántól, amit aztán vissza fizetett. Hbből kitűnik, hogy Gyürky István az alábbi összegeket kifizette Madách Sándornak a./ az A. alatti bevallás szerint 6000 forintot - ami jelenleg is alperesek birtokában van. b./ az 1. melléklet szerint 6000 forintot c/ a 6. szerint - 6000 forintot, mivel azonban ezt nem hiánytalanul fizette meg, Madách Imrének adóslevelet állított ki 1200 forintról, D. alatt csatolva; de hogy ezt a maradékot is kifizette, mutatja a felperes tulajdonában található adóslevél; - így Madách Sándor illetve örökösei az 1. alatti ív. . dcóbligált 6000 forintot is kifizetek' - ezen összes körülményt az alperesek is elismerik. A főtárgy tehát az, hogy a bevallásban szereplő 6000 forint kifizetésével, az is az alperesek kezében van, és különösképpen mivel ezt a bevallást nem vonták vissza, az alperesek kötelesek az abban megjelölt birtokreszt természetszerűen kiadni, mint ahogy a felperes is köteles annak átvételekor a bevallási összeg másik felét kitevő 6000 forintot kifizetni; mivel azonban a bevallási tanúságlcvcl szerint a már kifizetett 6000 200