Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

szándékozott változtatni. Ezen túlmenően fő célkitűzései közé tartozott a magyar nyelv terjesztése is, melyet új keretekben vélt hatásosan megvalósítani: a nyelv terjesztését összekapcsolták az ismeretterjesztéssel. Többségében a köznemesség soraiból kikerülő alapítók, az évente befizetett tagdíjból kívánták a céljaik eléréséhez szükséges anyagiakat előteremteni. Működésében a megyei nemesek vagyoni helyzetük, műveltségük alapján igen differenciáltan vettek részt, hiszen maga a megyei köznemesi osztály is rendkívül rétegzett volt. Az alapító okmány nem tartalmazott semmilyen származási megkötést, ezért már az első évben belépett hét nem nemesi származású is. 1840-ben az alapító 86 taggal szemben már 133 tagot számlált az intézet, akik közül 10 volt a nem nemes. Felmérték a vármegye iskoláit, intenzív iskolaépítési propagandába, tervszerűen előkészített programba kezdtek, amely a korszerű követelményeket figyelembe vevő, szigorú rendszabályokat is tartalmazott. Munkálkodtak az oktatás színvonalának emelésén, könyveket adtak ki (1832-ben Losoncon "

kézi sajtót" állítottak fel), vásároltak és osztottak szét (működésük első évtizedében 5-6.000 darabot), foglalkoztak a tanítók képzésével és anyagi megbecsülésével. A szórakozás, a társasági élet feltételeinek megteremtésére Szécsényben sörkertet és tekepályát alakítottak ki a polgárok számára. A színielőadások rendezése, a zenei bemutatók tartása, az intézeti kölcsönök Balassagyarmatnak és Losoncnak (hogy városias külsőt nyerjenek), mind az emberek életformájának befolyásolási szándékát mutatják. Széchenyi István reformeszméinek hatására országszerte alakultak a kaszinók is. Nógrád megye első kaszinója 1833-ban jött létre Losoncon. Az induláskor nem számlálhatott sok tagot, mindössze harmincan léptek tagjai sorába, s ráadásul a városon belüli nézeteltérések megosztották támogató közönségét. 1835-ben egy másik, úgynevezett kis kaszinó is alakult. E két egyesület 1838-ban lépett fúzióra. Egy korabeli látogató így emlékezett vissza a losonci kaszinó kezdetére: "

Ezen intézetben a látogatók nagy része részvényes lett, olvasott, a közügyek fölötti vitákat hallgatá, s általuk az azok iránti fogékonyság és érdek a tömegekbe is kiáradt." /29/ A negyvenes évekre a kaszinó saját épülettel is rendelkezett, amelyben társalgószoba, olvasószoba, két kártyaszoba, egy biliárdterem és egy könyvtárhelyiség kapott helyet. A könyvtárat "

bárki használhatta, egy krajcár napidíj ellenében pedig a könyveket ki is kölcsönözhette. 11 féle újság járt a kaszinóba, és ezekből csak három német nyelvű, a többi magyar. Tagjainak száma 1847-ben már 140." /30/