Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 3. Tóth Péter: A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása és újabbak generálása a 18. században

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Tóth Péter A SZEXUÁLIS DEVIANCIA, MINT EGYÉNI ÉS TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK FELOLDÁSA ÉS ÚJABBAK GENERÁLÁSA A 18. SZÁZADBAN Az ókor végi társadalom és egyház fejlődésének folyamatában öltött végérvényesen formát a szexualitás megítélésének keresztény eszméje, amely felfogás szerint a férfi és a nő kapcsolatának egyedüli - a keresztény erkölcs követelményeit kielégítő - színtere a házasság. Ez a felfogás gyakorlatilag még ma is érvényesül, a 18. században pedig, legalábbis elméletileg, fel sem merült a megkérdőjelezése. Ha például a szankcionálás, a gyakorlati és elméleti büntetőjog

1 oldaláról közelítjük meg a kérdést, azt kell tapasztalnunk, hogy devianciának - etimoíógiailag: az útról való letérésnek - minősült és ennélfogva büntetendő volt minden szexuális cselekmény, amelyet az egyház nem hagyott jóvá, közöttük több olyan is, amelyet a modern pszichiátria már semmiképpen sem Ulet ezzel a jelzővel (a házasságtörés, a paráznaság stb.) Ha mindezt összevetjük a pszichológia mai álláspontjával, érdekes eredményeket: átfedéseket és eltéréseket kapunk. A hagyományos pszichológiai iskolák szerint is létezik tudnülük egy "út", amelyét fajfenntartási ösztönnek neveznek, ezen ösztön zavarait: csökkenését, fokozódását és a perverziót pedig devianciának. E három terület közül a két utóbbit a keresztény morál is bünteti, mint paráznaságot és szpdomiát, míg a legelsőt tulajdonképpen erényként tartja számon. ; Munkánk tárgyának meghatározása során még egy tudományágra kell utalnunk: nevezetesen a kriminalisztikára. György Júlia írja Az antiszociális személyiség című munkájában, hogy "äz egészségesen fejlett, érett személyiségnél a nemi inger genitalis fokon jelentkezik, amelyet a vágy tárgyával kapcsolatos bizonyos pozitív, érzelmek is kísérnek."

2 Ä pozitív érzelmek pedig nyilván hiányoznak - legalábbis az egyik fél részéről - az erőszakos cselekmények esetében. Érdekes módon azonban a szexuális erőszakot sem a korabeli büntetőjog, sem pedig a modern pszichiátria nem sorolja a deviancia megnyilvánulási formái közé. Jogi szempontból ugyanis, úgy látszik, a sértett fél az erőszak folytán sokkal nagyobb kárt szenvedett el például társadalmi helyeztében, mint testében vagy lelkében.

3 Mindezek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy a szexuális erőszak az elkövető szempontjából deviáns cselekmény és mint ilyen, vizsgálatunk tárgya kell, hogy legyen. 1. HUSZTY István: Iurisprudentia practica, seu commentarius novus in jus Hungaricum. Ed. tertia. Agriae, 1797. 2. GYÖRGY Júlia: Az antiszociális személyiség. Budapest, 1967.138. p. 3. Az erőszak megítéléséről lásd HUSZTY István idézett művében a III. könyv XX. címét.