Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 3. Tóth Péter: A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása és újabbak generálása a 18. században

Az elmondottak alapján tehát a következőképpen határozhatjuk meg a szexuális deviancia fogalmát: deviáns minden olyan cselekmény, amely nem a fajfenntartási ösztön kifejeződése és nem kíséri pozitív érzelem mindkét fél részéről. Ebből a szempontból a deviancia egyes - forrásaink által is meghatározott - fajtái: a homoszexualitás (szodómia), bestialitás és az erőszak. Ezek 18. századi előfordulásai képezik tehát jelen vizsgálatunk tárgyát. Szólni kell azonban néhány szót a vizsgálódás egyik különös szempontjáról is. Köztudott, hogy a különféle pszichológiai és pszichiátriai iskolák mennyire eltérő nézeteket vallanak például a homoszexualitásról, pontosabban: a homoszexuális személyiség kialakulásának az okairól. A gyökereivel a freudi elméletekig visszanyúló hagyományos pszichológia szerint az ember alapvetően heteroszexuális beállítottságú, s annak okát, hogy ez a beállítottság végül nem valósul meg, valamilyen korai személyiségfejlődési zavarban jelöli meg. A tanuláselméleti iskolák szerint viszont az ember alapvetően polyszexuális érdeklődésű, s csupán a társadalmi normák okozta kényszernek tudható be, hogy a sok egyéb lehetőség mellett és helyett ez az érdeklődés egyedül a heteroszexualitásban nyilvánulhat meg.

4 - Még ebben a két, egymással szögesen ellentétes nézetben is van azonban egy közös pont, amelyet kissé leegyszerűsítve talán a következőképpen fogalmazhatunk meg: a deviancia oka egy személyes konfliktushelyzet, vagy más szavakkal: a deviáns cselekmény tulajdonképpen nem egyéb, mint kísérlet a személyiség részéről, egy adott konfliktushelyzet feloldására. És pontosan ez az a szempont, amelyből a továbbiakban vizsgálni kívánjuk a deviancia 18. századi előfordulásait. Itt kell azonban szólni néhány olyan korlátról, amely rendkívüli módon megnehezíti a vizsgálódásokat. Az egyik - és legfontosabb - korlát forrásaink belső természetéből fakad: ezek a periratok ugyanis nem pszichiátriai-pszichoanalitikai elemzések, s ennél fogva az esetek túlnyomó többségében még csak \az sem dönthető el egyértelműen a tanulmányozásuk során, hogy a devianciával vádolt egyén valóban deviáns személyiség-e, vagy pedig cselekedete csak egyszeri és azt csupán az alkalom szülte. Sőt, gyakran még az sem derül ki egyértelműen, hogy valóban elkövette-e a tettet, hiszen a beismerő vallomás sokszor a kínvallatás eredménye, másrészt pedig a köröínszakadtáig való tagadás a legtermészetesebb emberi reakció az egyébként is szokatlanul kegyetlen halálbüntetés árnyékában. Komolyan számolnunk kell továbbá az alaptalan vádaskodásokkal is - amelyeknek az oka viszont nem feltétlenül a személyes ellenszenv, s ilyen szempontból, amint azt majd látni fogjuk, a vádaskodás ténye önmagában is fontos lehet tárgyunk vizsgálata során. Számolnunk kell emellett egy külső korláttal is: mégpedig azzal a sajnálatos ténnyel, hogy éppen a büntetőperek iratai szenvedték el a legnagyobb károkat a múlt századi levéltárrendezések során. így például a Somogy Megyei Levéltárban a korabeli nyilvántartások szerint őrzött csaknem két és fél ezer büntetőperből száznál is kevesebb maradt fenn, s ezek is csak azért, mert néha a per tárgyát, gyakrabban pedig az ítéletet, illetve a büntetés módját érdekesnek találta a rendezést végző levéltárnok - külön szerencse, hogy éppen a devianciával vádolt személyek esetében születtek hátborzongatóan "érdekes" ítéletek. De említhetjük Borsod vármegye levéltárát is, amelynek rendezése során az összes büntetőpert kiselejtezték, s ezek mennyiségére legyen elegendő egyetlen adat: az 1740 és 1755 közötti időszakból 250 ilyen per iratanyagáról tudunk, s ezek között 7 volt, amelyet bestialitással vádolt személyek ellen indított a magisztrátus.

5 Ha már a számoknál tartunk, itt kell megjegyeznünk, hogy tárgyunk természetéből fakadóan nem nagyon "játszhatunk" velük például olyan módon, hogy megkíséreljük a de4. Dr. BUDA Béla: A homoszexualitás mint társadalmi jelenség és tudományos probléma. (Utószó Géczi János: Vadnarancsok II. című munkájához.) Budapest, 1987.157-168. p. 5. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (a továbbiakban: BAZMLt.), Borsod vármegye levéltára, Elavult elenchusok és indexek. 52