Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 4. Kristóf Ildikó: Közösségi konfliktusok és boszorkányvád a 17-18. századi Debrecenben

Lelket kiűző" & s az ördögöt befogadó személyekről hangoztatott puritán álláspontban keresendő annak a bírói véleménynek a forrása, amely paráznaság és boszorkányság között összefüggést látott. 1717-ben két asszonyról, mintegy "deviáns-karrierjük" állomásait sorolva mondják: "Ifjúságukban paráznaságban, kurvaságban, kerítőségben éltének, vénségükre adták magokat büvölésre-bájolásra, oldásra-kótésre"M 1725-ben pedig konkrétan is elhangzott a bírői székből, hogy "Ama köz beszéd szerint a kurvaság boszorkánysággal is jár"A$ Tény, hogy a boszorkányság mellett felsorolt deviancia-vádak 59 %-a valóban paráznaság volt, de az is tény, hogy a perekben ehhez képest nagyon kevés esetben fordul elő olyan konfliktushelyzet, amely magából a "parázna életvitelből" ered. Egyetlen esetben a kárvallott in flagranti kapja a boszorkányt juhászával,

46 két esetben pedig visszautasítja a boszorkány felajánlott szerelmét.

47 A szerelmi mágia ismeretét sem lehet tehát egyértelműen a "parázna boszorkányokhoz" kötni. Mindenesetre valószínű, hogy ezek a személyek kirívó viselkedésükkel, a megszokott, s a szószékről szigorúan megkövetelt normáktól eltérő életvitelükkel magukra irányították a közösség rosszallását, s ezen a talajon a boszorkányvád is könnyebben kisarjadhatott. A negyedik és utolsó problémakör, amely az eddigieket is tulajdonképpen egységbe fogja, a térbeliség kérdése, szomszédság, közeli ismeretség jelentősége. A boszorkány-vádaskodást társadalmi kontextusában vizsgáló legjobb monográfiák kiemelten hangsúlyozzák, minél közelebb lakott valaki a boszorkánynak tartott személyhez, annál könnyebben válhatott annak áldozatává. J.P. Démos néhány új-angliai község korabeli térképeinek segítségével tudta igazolni, hogy míg az illető boszorkány és kárvallottai lakóhelyük szerint a község egy bizonyos pontján csoportosultak, a község többi, távolabbi lakója nem volt érintett a vádaskodásban.

4

» Alan Macfarlane pedig az essexi boszorkányvádakat egyenesen a szomszédi kapcsolatok megromlásából, a hagyományok, kölcsönösségen alapuló együttélési normák felbomlásából, egy individualista töltetű, új értékrend megszületéséből vezette le 49 Magam debreceni forrásaimmal messze nem vagyok olyan jő helyzetben, hogy ilyen mélyreható társadalmi átalakulásokat ki tudnék mutatni. Mindenesetre, szomszédság-közelség problémája Debrecen tekintetében sem pusztán annyiban említendő, hogy a perekben érintetteknek - a korszakban már jó 15-20 ezer fős városbanSO - ismerniük kellett egymást, s hogy számos esetben bizonyíthatóan lakó-gazda viszonyban éltek, vagy szomszédok voltak. A "boszorkányvád szociológiája", mondhatjuk, olyan viszonylatokat fogott össze, ahol közeli együttélés, lakó-gazda, gyógyító-páciens, "czégeres személy"-"becsületes keresztyén" ellentét mintegy egyszerre volt jelen: ahol "sürüvolt az elef'ß

1 43. DIÓSZEGI BÓNIS Mátyás: Az részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja. Leyden, 1649. In: Magyar gondolkodók, 17. század. Bp., 1979. 1016. o. (Válog.: TARNÓC Márton); már ugyanez a gondolat Decsi Gáspárnál: Az utolsó iidőben egynehány regnáló bűnökről. Debrecen, 1582. OSZK, Kt. RMK l/l. 189. 44. Veres Mihályné és Sándor Petemé boszorkánypere (1717) KOMÁROMY A. i.m. 278. p. 45. Rácz Mártonné boszorkánypere (1725) HBML

IV. A. 1018/g. 25. cs. No. 5. 46. Rácz Mártonné boszorkánypere (1725) HBML IV. A. 1018/g. 25. cs. No. 5. 47. Kis Istvánné boszorkánypere (1700) KOMÁROMY A. i.m. 193. p.; Kicsin Jánosné boszorkánypere (1700) HBML IV. A. 1018/e. 2. köt. 310. p. 48. DEMOS, J. P. i.m. 280. p. 49. MACFARLANE, A. i.m. 170-176. p. 50. SZENDREY István: Debrecen, a mezőváros. In: Debrecen története öt kötetben. 1. köt. 240. p.; KOVÁTS Zoltán: A népesedési viszonyok. In: Debrecen története öt kötetben. 2. köt. 47^18. p. 51. DEMOS, J. P. i.m. 309-311. p. 65