Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században
2/c. Különleges hullák (rabok, zsiványok stb.) betemetése a határdomba A határdombok helyhezrögzítését, érinthetetlenségét és babonás védelmét nagy mértékben biztosította és fokozta, ha azokba emberi hullákat, netán híres rabokat, zsiványokat temettek bele. így a határdomb egyben sírrá is vált és mint ilyen, messze elriasztotta magától a 17. századi embereket, megbolygatásához, elhordásához már a csak igazán kegyelettelen, vallástalan, babona nélküli és elvetemült emberek foghattak hozzá. A püspökhatvani és györki határ járásakor 1651-ben említik először a "Fekete pörös erdőt", mellette 1668-ban a "Fekete Péter temetése és hányása" nevű határdombot, amelyik arról kapta a nevét, hogy korábban ezen a helyen öltek meg egy Fekete Péter nevű embert, akit azután beletemettek a határdombba (határhányás). Elég komor és szerencsétlen hely lehetett, mert itt verték véresre Kandó Jánost, PPS vm. szolgabír áj át a püspökhatvaniak, amikor az itteni határokat akarta felülvizsgálni 25 A szadai-veresegyházi határon volt egykor a "Török rab temetése" nevű határdomb. Egy török rabot itt vertek agyon és tetemét beleásták az új határdombba, amellyel földet foglaltak el a veresegyháziak a szadaiaktól, mivel ők fizették meg a vérdíjat a töröknek. A törökök rabja, aki a kiváltáshoz szükséges pénzt igyekezett összekoldulni, minden bizonnyal magyar ember volt. Ezt látszik bizonyítani, hogy még ma is a veresegyházi szájhagyományban a Varga-temetés helynév, amelyik ma már csak nagyjából lokalizálható és Szadán a Varga, Vargán út földrajzi név, amelyik a hely felé vivő gyalogutat jelöli manapság. Feltételezzük tehát, hogy a törökök szerencsétlen rabja neve Varga volt. Mostanságra az "érthetetlenné" vált helynév köré kisebb legenda rakódott. Valamilyen okból a Vargáék háza lesüllyedt a föld alá, mindnyájan meghaltak, de nem porladóan most is olt ülnek a szobában az asztal körül, előttük arany és ezüst edények. Ezeket volna jó kiásni, ahogy mondják.26 Pécelen a Szárhegyi dűlőben található a Bai (Bay) temetés a dűlő legmagasabb pontján. Itt egy Bai nevű kondást vertek agyon és temették el. A sír határdomb jellege bizonytalan. 27 Ejtése manapság "Baj temetés", eredeti, értelme elhalványulóban, úgy értik, hogy a temetés nagy baj. Valószínűleg minden temetés az. Ha ez igaz volna, akkor számtalan "Baj temetés" vagy "Temetés baj" földrajzi névvel kellene rendelkeznünk, de hát ilyenek nincsenek. 3. Jogorvoslat keresése a vitás határok ügyében 3/a. A magyar hatóságoknál A határsérelníet szenvedett falu közösségének több út is állt a rendelkezésére, hogy érdekeit védve, jogorvoslatot keressen és nyerjen. Mindenek előtt levélben, vagy küldöttek útján jelentették a határ elfoglalását saját földesuruknak, aki jogszerűen járva el, tiltakozott a vármegye következő gyűlésén (generalis congregatio, particularis congregatio, sedria). Az írásos jobbágyi jelentést olykor mellékelte a vármegye számára készült beadványhoz, s ha nem, akkor azt rendszerint elhelyezte családi levéltárában. A földesúr tiltakozását általában a másik falu földesura viszonttiltakozása követte. És ez így ment, akár több évtizedig is. Szada és Gödöllő határai ügyében a két egyázi földesuraság (a váci püspökség és a. nagyváradi káptalan) valamint Hanvay Ferenc és örökösei között a per majdnem száz évig 25. HORVÁTH L. (1981) 109., 243. sz. 26. PmL, VPGL, limbus, Veresegyház és Szada közötti határjárás 1743. december 12-én. 27. PESTY F.: Pest - Pilis - Solt vármegye és kiegészítések. (Közreadja Bognár András) Szentendre, 1984. 276. p. 96
