Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században
tartott. Nem kívánjuk ezt a fajta processzust most illusztrálni, a példák ezrei megtalálhatók PPS vm. közgyűlési jegyzőkönyveiben.28 A község fordulhatott közvetlenül a vármegye hatóságához is személytelenül címezve, vagy a főispán-nádor (olykor az esztergomi érsek, mint a nádori jogkör gyakorlója), az alispán, a szolgabíró nevére címezve. Ezek a panaszlevelek, tiltakozások, kérelmek, folyamodványok megtalálhatók a vármegye közgyűlési jegyzőköynveihez kapcsolódó fondókban. Különösen sok van belőlük az Instantiate sine resolutione sokat mondó elnevezésű fondokban.29 Nincs tudomásunk róla, hogy jobbágyközség írásban fordult volna a parasztvármegyéhez határvita ügyében. Legalábbis ilyen,forrást még eddig nem sikerült találnunk/Mivel azonban a parasztvármegye fegyveresen is beavatkozott határvitákba, különösen a behajtott állatok esetében, nincs kizárva, hogy a parasztvármegye is "/elsőbbségként" járt el ilyen esetekben. Ritkán függelmi sor teljes figyelmen kívül hagyásával, mellőzésével a jobbágyközség fordulhatott bárkihez, akitől segítséget remélt és várhatott sérelmei orvoslása ügyében. A kerepesiek egyenesen a kassai Kamarához fordultak saját váradi káptalani ispánjuk ellen 1585. február 28-án kelt levelükben, igaz, nem határvita kérdésében.30 Az aszódiak a budai kamarai adminisztrációhoz küldték levelüket 1702-ben a tizedszedők túlkapásai ellen.31 Nem utolsó sorban a jobbágyközség fordulhatott végvári kapitányhoz, alkapitányhoz, mezei seregvezérekhez, a környéken dúló bármilyen hadsereg tábornokához, ám a katonai vezetőktől érkezett a legkevesebb segítség, méltányolás és kártérítés a falu számára. Hiszen az ilyen alkalmakkor panaszlott szénahordást, állatelrablást, gyújtogatást és falurombolást éppen a beosztott katonák követték el. 3/b. A töröknél, a "törökösség" vádja Határviták ügyében a magyar jobbágyközségek a török hatóságokhoz sorozatosan á tizenötéves háború (1593-1606) után fordult csak. (A török hódítás első fél évszázadából legalább iá kevés adatot találunk erre nézve.) Czeglédy István, ócsai prédikátor, korábban nyársapáti tanító vallotta 1584-ben, hogy a nyársapátiak "falujul el indultak" a törökhöz a ceglédiek ellen a határvita ügyében .32 , A török bírák igénybevétele a 17. század közepére olyan méreteket öltött, hogy az 1659:13. te. már kénytelen volt a török hatóságokhoz való bárminemű fordulást eltiltani. E törvény alapján azután a községek, Ia földesurak, és egyéb személyek és kommunitások "törökösséggel" voltak vádolhatók, ami súlyos büntetést, olykor halálos Ítéletet is vonhatott maga után. A kettős hatalom viszonyai között a községek egyre többet azért fordultak a török hatóságokhoz ügyes-bajos dolgaik elintézése végett, mert azok, keleti módon, többnyire annak adtak igazat, aki többet fizetett, vagy több ajándékot vitt. Még a törvény megalkotása előtt, 1646. augusztus 6 táján a fóti jobbágyok maguk mellé véve sződi, mogyoródi, rátóti, veresegyházi, szadai, gödöllői és kerepesi jobbágyokat, Alag 28. BO ROSY A.: Pest - Pilis - Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. I-V. Bp., 1983-1987. passim. 29. Uo. I. kötet előszavában felsorolva. •. . 30. HORVÁTH L. (1988) 73. p. 31. HORVÁTH L. (1983) 58. sz. ,. 32. ÉRI L: Cegléd és Nyársapáti határvillongásai a XVII. sz. végén. In: Adatok Nyársapát történetéhez, Cegléd, 1958. 17-18. p. 97
