Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

közben a püspökhatvaniak megfogták é^ elvitték. A szebbik nem elrablása némileg menti a súlyos megtorlást. Még ettől is furább eset volt az, amikor PPS vm. szolgabíráját, Kandó Jánost egy határkiigazítási kísérlet alkalmával 1668-ban a püspökhatvaniak véresre vertek egy egyébként is komor helyen, az "in loco vulgo Fekete Péter temetése és hányása táján". A vármegye embereivel vívott kisebb csete-patéban a falu szinte teljes férfilakossága részt vett.

13 A török kiűzése után is még előfordultak ilyen esetek, alkalmasint most már német katonaság igénybe vételével. 1697. szeptember 20-a körül a gödöllői és isaszegi jobbágyok saját községi vezetőikkel az élükön, megerősítve 16 német lovaskatonával rárontottak Pécel területén a Szilas völgyre és onnan a termést elvitték.14 2. A községi határok védelme 2/a. A lesők, a határkerülők, a fegyveres őrség A saját és a szomszéd község határának, állatai mozgásának figyelésére a 17-18. században is a les, leses szavakat használták a jobbágyok. Nem más ez, mint a középkori királyi, földesúri lesők (speculatorok) foglalkozásának a továbbélése a nép között. A jobbágyközösségek "cselédei", alkalmazottai között mindig is ott voltak a határkerülők, a csőszök és a lesők. A község tehetőssége határozta meg, hogy hány embert alkalmaztak ezekre a feladatokra. A szegényebb települések természetesen itt is hátrányban voltak gazdagabb szomszédaikkal szemben. PPS vm. északi dombos részein, a dombságon számtalan Leshely, Lestető, Leshegy slb. helynév él még manapság is ezeknek a íeséseknek az emlékeként. Nagyon reménytelen vállalkozás volna azonban ezeket a helynevekel a paraszti lesések, a vadászattal kapcsolatos megfigyelések és a végvári vitézek katonai hírszerzése szempontjából szétválogatni. Annál is inkább, mivel a domborzati viszonyok állandósága következtében a parasztok, az úri vadászok és a végvári harcosok, de még a török hódítók és német megszállók is ugyanazokat a leshelyeket használhatták. A lesők és határkerülők többnyire felfegyverezve (fejszével, fokossal, karddal, pisztollyal és puskával) végezték felelősségteljes munkájukat. A 17. században területünkön virágjában lévő parasztvármegye fogta össze községi és magasabb egységekbe a paraszti fegyvereseket, s ily módon a jobbágyközség fegyverforgatásra alkalmas egyénei nemcsák a rablók, a dulók, a prédók, a portyázó törökök és a fosztogató végváriak ellen voltak felhasználhatók, hanem a szomszéd község ellen vívott határkonfliktusokban is. A parasztvármegye szervezetének és katonai erejének egységes fellépését éppen ezek az akut, vagy hosszantartó határbeli ellenségeskedések akadályozták és bénították meg, most nem beszélve a parasztságon belüli társadalmi ellentétekről. I

5 A lőfegyverek beszerzése pedig kölcsönösen megterhelte anyagilag a jobbágyokat. A Surány várához tartozó ácsai és csővári emberek Szelepcsényi György esztergomi érsekhez, a nádori jogkört gyakorló királyi helytartóhoz, ilyen minőségben PPS vm. főispánjához írt levelükből érzékletesen bontakozik ki ennek a fegyveres világnak szörnyű nyomorúsága. így panaszkodnak a parasztvármegyére: "hogy amikor állá és visza mellyekis el akarnak menni, minketis hassonló képpen magogal együtt alá menni kinszeritetnek, vagy birsák alatf, lovokon puskás kézzel parancsolnak járni, ha azü parancsolatjok szerint nem mehetünk mingyárást kiz 13. Uo. 127, 128., 132, 142, 145, 183, 243, 244, 245. 247. sz. 14. HORVÁTH L. (1987) 111, 116, 118, 123, 197. sz. 15. SZAKÁLY F.: Parasztvármegyék a XVIÍ. és XVIIÍ. században. Bp, 1969. passim. 93