Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

bírságot vesznek mirajtunk, evvel busitnak és untatnak, károsítják bennünket, mely dolog aminékünk nehéz, ezekrülis nagyságod menekezen bennünket, mint az állá való járástül, mind pedik mód nélkül való birságolástül. Lovatis érülteinek venni bennünket, hogy vegyünk, akinek egy eke marhája, ökre vagyon, abülis hogy el agyuk, úgy vészük Lovat, puskátis hasonló képen parancsolják venni, aztis nagy birságai, hogy akinek egy marhája nincsen, 1 tehene vagyon, 2 avagy 3, annakis az egyiket el agya, úgy vegyen puskát a szegin ember, aki pedik gyermekes ember, az ollyannak nehéz, az Gyermekeit ihen hagyja, puskát vetetnek vile."M> 2/b. A határpontok különleges és titkos megjelölése A határdombokra állított megmunkálatlan vagy megmunkált kövek is felfoghatók úgy, mint különleges tárgyak, hiszen sokkal több volt mindig is a jelöletlen határdomb vagy gödör. A határkövekre olykor jeleket véstek, többnyire keresztet, a kereszténység legelterjedtebb jelképét. Ily módon apellálva az esetleges határsértő vallásos érzelmeire. A püspökhatvani-györkei határon említenek egy Kereszteskövet (1612, 1651, 1652, 1653, 1660, 1668, 1673), s ha elfogadjuk Mátyássy Mihály ácsai jobbágy 1668-ban tett vallomását, akkor ez a Kereszteskő közel 100 évig volt a helyén. 1598-ban mintha már meglett volna, 1673 után azonban eltűnik a forrásokból. A kallói-vérségi határon is ismernek egy követ "Mindszenti egyháznak keresztese" néven (1653). A györki-püspökhatvani határon említenek egy Lúdlábas követ (1673), melyet azonban már korábban Iá ástak és el sikkasztottak"

X? Sajnos, írásos köveket nem ismerünk PPS vm.' területéről, de a híres vörsi kő (Somogy m.) és a bulkaszii emlék (Bács-Bodrog m.) bizonyítják, hogy ilyenek már az Árpád-korban is voltak.18 Természetesen a határfák megjelölése is szokásban volt. Az ecskendi erdőn "voltak jegyzett fák", "vagdalt fák" az 1620-1630-as években. Említenek egy "hasított" fát 1651-ben a püspökhatvani-györki határon. Ez a módszer abból állt, hogy a fa kérgét lehasították egy függőleges csíkban, emiatt a fa nem pusztult el, de jól látható, maradandó heg keletkezett rajta.^ A legáltalánosabb keresztény jel, a kereszt felkerült a fákra is, olykor nem egészen keresztényi cselekedetek következtében. Györkről 1668-ban lovaskatonák lovakat és szarvasmarhákat hajtottak el vitás határok miatt, eközben kijelölték a megbízójuk által helyesnek tartott határt is. A tanú látta "az keresztetis egy fán, melfyet a katonák kardal, vagy pallossal pro signo kivágtak Gáliam mellyel lévő szántóföldek közt"?® A határfákra elhelyezett (?) képekről, amelyek mindig befelé néztek, a megvédendő falu határára felügyeltek tekintetükkel, nagyon csekély adattal rendelkezünk. Csak sejtjük azt is, hogy keresztény szenteket ábrázoltak. Legtöbbjük valószínűleg Szűz Máriát. Isaszegen a katonapallagi Képesfánál találkoztak még 1919-ben is a bujdosó, volt vöröskatonák a községből élelmet és váltás fehérneműt éjjel hozó rokonaikkal.

21 A legizgalmasabb kérdés azonban a határdombokra, póznákra állított határszobroké. Ez egyrészt összefügg a pogány kun sírszobrok átalakult funkciójú továbbélésével, másrészt a keresztény szentek szobrainak óvó-védő szerepével és nem utolsó sorban a népi kő- és fafaragó művészettel. 16. HORVÁTH L. (1981) 253. sz. 17. HORVÁTH L. (1981) 54., 109., 113., 124., 125., 190., 239., 244., 269., 271. sz. 18. MNL, 2., 489. 19. HORVÁTH L. (1981) 110., 124., 245. sz. 20. Uo. 248. sz. 21. HORVÁTH L.: Katonák a Galga és a Rákos vidékén 1918-1919. Gödöllő, 1989,122., 126. sz. 94