Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 4. Kristóf Ildikó: Közösségi konfliktusok és boszorkányvád a 17-18. századi Debrecenben

megtagadja boszorkány kérését, vagy felrúgja a vele kötött egyezséget. A második lépés a puritán felfogás szerint e bűn bevallása Isten előtt és töredelmes bűnbánat: "Emetd-fel kezedet és ismérd-meg magadat a' menynek földnek ítélő Bírája elöt, méltónak lenned örök halálra és kárhozatra, rettenetes bűneidért és törvény szegesedért".^ A boszorkányság kárvallottja ezen a ponton nem saját bűnét, hanem a boszorkányét (a rontást) helyezi előtérbe, mintegy áthárítja a felelősséget, s megnyugtatja saját lelkiismeretét. A lelkiismeretet és a bűn áthárításának jelentőségét angol és amerikai puritán közösségek boszorkányhitében K. Thomas és I. P. Demos hangsúlyozta22 - érdekes volna tudni, hogyan alakult mindez katolikus közösségekben. A harmadik lépés, azaz a gyógyulás a Praxis Pietatis szerint Isten kegyelméből következik be, s ebben az embernek semmiféle tevőleges szerepe nincsen.23 A boszorkányhit nagyon is aktív szerepet szán a kárvallottnak: különféle mágikus ellenakciókat végezhet, s bíróság elé viheti a boszorkányt gyógyulása érdekében. Végső soron sem az áthárítás, sem a pereskedés nem mondott ellent a vallás tanításainak. Jóllehet, az egyház nem helyeselte, hogy Isten kiengesztelése helyett a boszorkányok ellen forduljanak az indulatok, de nem is ellenezhette, hiszen a mózesi törvények súlya egyértelműen alátámasztotta a boszorkányok üldözését.

24 Figyelemre méltó azonban, hogy Isten csapásaiért a debreceni puritán prédikátorok nem elsősorban és nem kiemelten tették felelőssé az ördög társául szegődött boszorkányt, ez az elképzelés messze nem kapott itt olyan hangsúlyt, mint, például a 17. századi salemi boszorkányüldözőknél.25 A debreceni prédikátorok nem erőltették, (bár többen ismerték)26 a nyugaton elterjedt démonikus boszorkányképzetet sem. Mindezek, s végül az, hogy a boszorkányhit "hatáskörét" szinte minden pontján érintő balszerencse-magyarázó alternatívát nyújtottak, valószínűleg hozzájárult, hogy az itteni boszorkányüldözés sosem öltött pánikszerű méreteket, s egészében véve mérsékelt maradt. Azon a ponton, ahol a boszorkányság kárvallottja számbavette, kitől eredhet a rontás, a véletlennek, úgy látszik, kevés szerepe volt. Több kutató rámutatott, hogy a boszorkány és a kárvallott közötti viszony, Alan Macfarlane megfogalmazásában a "vádak szociológiája", különös figyelmet érdemel: a közösségi együttélés kritikus pontjaira világít rá.27 Debrecen esetében elsőként azt szögezhetjük le, hogy a perek itt nem nagyobb társadalmi konfliktusokat jeleznek: katolicizmus és reformáció, puritánizmus és ortodoxia, beköltöző katolikusok és reformátusok küzdelmei, diáklázadások és plebejus-felkelések, a városi elit hatalmi harcai olyan időszakokban zajlottak, amikor nem vittek boszorkányokat bíróság elé.28 Boszorkány és kárvallott tanúvallomásokban elbeszélt konfliktusai sokkal inkább a hétköznapi együttélés problémáira derítenek fényt. Ezek az összeütközések, mint említettem, abból adódtak, hogy a kárvallott megtagadta a boszorkány kérését (legtöbbször étel-ital, kisebb számban munkavégzés, munkaeszközök kölcsönzése kapcsán), vagy felrúgta a boszorkánnyal kötött 21. MEDGYESI Pál i.m. 750. p. 22. Thomas, KEITH: Religion and the Decline of Magic. London, 1971. (Penguin, 1973.) 661-669. p.; DEMOS, J. P.: Entertaining Satan. Witchcraft and the Culture of Early New England. New York, 1982.153-212. p. 23. MEDGYESI Pál i.m. 750. p. 24. "Varásló asszonyt ne hagyj életben " Mózes II. 22.18. 25. DEMOS, J. P. i.m. 300-309. p. 26. A Komáromi Csipkés György által levezetett iskolai vitáról ld. KLANICZAY Gábor Gerard van Swieten és a babonák elleni harc kezdetei a Habsburg Monarchiában. In: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Bp„ 1985. 57-60. p. (szerk. KLANICZAY G. - POÓR J. - RING á); uő.: Boszorkányhit, boszorkányvád, boszorkányüldözés a XVI-XVIII. században. Ethnographia, 1986. XCVIII. 282-283. p. 27. MACFARLANE, A. i.m. 196-198. p. 28. Ld. a 17. *z. jegyzetet. 62