Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 3. Tóth Péter: A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása és újabbak generálása a 18. században

viáns személyek arányát a nem deviánsókéhoz mérni, vagy a deviáns esetek számát az egyéb bűnesetekéhez stb. Forrásainknak a fentebb már említett bizonytalansága mellett ugyanis az ilyen cselekmények túlnyomó többségé elvileg sem juthatott, legfeljebb véletlenszerűen a bűnüldöző hatóságok tudomására, hiszen éppen az eltitkolhatóság miatt választotta ezt a módot az elkövető. (Figyeljük meg például, hogy a paráznasági ügyek is főleg akkor kerültek a törvényszék elé, amikor azok konkrét eredménye már "szemmel is látható" volt.) Másrészt az iszonyatos büntetés elemi erejű félelme olykor még azokat is visszatartotta a tett nyilvánosságra hozatalától, akik tudták róla, sőt valamilyen formában szenvedő alanyai voltak, így például egy borsodi asszony 1708-ban azért nem vallott fia megrontója ellen, mert félt, hogy az azóta meghalt gyereknek még a holtestét is kiveszik a földből és megégetik.6 Bármennyi nehézséggel kelljen is azonban számolnunk akár a deviancia fogalmának a meghatározása, akár a forrásaink által kínált lehetőségek tekintetében, azért egy dolog mindenképpen nyilvánvaló: mégpedig az, hogy a szigorú tiltásokkal, illetve a kegyetlen megtorlással erősített magatartástanulási folyamat - amelynek eredménye végső soron az egyház által elismert és törvényesített formában megjelenő heteroszexualitás - bármiféle megtörése komoly ok miatt kellett, hogy bekövetkezzék. Más szavakkal: ezekben az esetekben olyan személyes konfliktushelyzeteket kell feltételeznünk, amelyek kényszerítő ereje nem csupán vetekedett a tiltás és a megtorlás visszatartó erejével, hanem felül is múlta azt. S a dolog ott válik számunkra igazán érdekessé, ha ezeket a konfliktushelyzeteket mintegy "társadalmasíthatjuk": vagyis ha be tudjuk bizonyítani, hogy léteztek olyan társadalmi csoportok, amelyeknek tagjai éppen a csoporthoz való tartozás következtében jobban ki voltak téve az ilyen konfliktushelyzetek veszélyének, mint a többi ember. Ebből a szempontból viszont már annak sincs különösebb jelentősége, hogy a deviáns cselekmény egy valóban deviáns személyiség megnyilvánulása-e, vagy pedig véletlen adta alkalom, hiszen - főleg a források korlátozott volta miatt - eleve megelégszünk a helyzettípusok körvonalazásával. A következőkben ilyen meggondolásokból kiindulva teszünk kísérletet forrásaink elemzésére. * * * Mint már mondottuk, a szexuális magatartás-tanulási folyamat célja és eredménye a 18. században az egyház által szentesített házasság keretei között megnyilvánuló heteroszexuális kapcsolat volt. Ha ez nem jött létre, vagy pedig létrejötte után valamilyen külső ok miatt megszakadt, akkor egy olyan személyes konfliktushelyzet alakult ki, amely feloldásának egyik lehetséges - bár ritka - módja a deviancia. A helyzetet talán a legkézzelfoghat óbban egy 1766-ban paráznasági perbe fogott, 46 éves miskolci férfi egyetlen mondatával érzékeltethetjük, aki a következő módon próbálta okát adni a tettének: "ezt pedig az cselekedtette vélem, hogy az feleségem nem lakik vélem. Emberi gyarlóságban megesvén, nem mehettem az baromnak."7 S jóllehet itt valódi egyéni konfliktushelyzetről van szó, azonban egy ponton mégis társadalmasítható: nevezetesen az özvegyek esetében. Mivel számukra a különféle társadalmi kötöttségek nemigen tették lehetővé - legfeljebb egy új házasság keretein belül - vágyaik normális kielégítését, ezért elsősorban az eltitkolhatóság miatt nyilván megfelelő megoldást kínált a deviancia. S valóban feltűnően magas forrásainkban a szexuális devianciával vádolt özvegyek száma. Annak pedig végképpen fel kellett tűnnie, hogy az összes általunk átvizsgált periratban mindössze két női vádlottal találkozunk és mindkettő özvegyasszony. Ugyanakkor devianciájuk jellege - az egyikük talán fiziológiai adottságai miatt is férfiszerepet játszó ho6. BAZMLt. Borsod vármegye nemest közgyűlésének jegyzőkönyvei, 15. kötet, 403. p. 7. BAZMLt. Miskolc város levéltára, Feudális kori tanácsi iratok (IV. 1501/b.), Sp. XV. nr. 31. 53