Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 1. Szakály Ferenc: A hatalmaskodás mint a magyar jogok érvényesítésének eszköze a török által megszállt országrészekben

a turgonyiak (Nagykunság) 1665-ös panaszlevele, amely ekként jellemzi a rajtuk élősködő végváriak mindennapos kisebb túlkapásait: "Szolgálattal, vigyázassál nem győzzük, nappal három-négy, éjszaka tíz-tizenkét strázsa szolgál nékiek; ők alusznak, az szegénység vigyáz; kéthárom mélyföldre egy rossz késért, pipáért, kötélért avagy tarizsnyáért nem szánja az szegénységet űzni, kergetni, ezt mondván: 'eredj el, te, itt avagy amott felejtettem egy pipámat, te keresd megs hozd ide'; ha találja, jó, ha nem szidja és sarcoltatja érette."

9 Bár persze hatalmaskodás volt ez is, olyannyira elterjedt, hogy ilyetén kihágásokért senkinek sem jutott volna eszébe, hatalmaskodási pert indítani az elkövetők ellen. A jobbágyok védelmében felszólandó földesurak, vármegyék és országos főméltóságok általában beérték azzal, hogy figyelmeztetik a végvárak kapitányait és a főkapitányokat a fegyelem megszilárdítására és fenntartására vonatkozó kötelességeikre. Ez azonban csak olaj volt a tűzre: "ördög lélek, bestye lélek, kurafi - mondották a hatalmaskodó katonák 1669-ben a fülöpszállásiaknak (Kiskunság) -, menj fel, panaszolj az uradnak, mit gondolok vele, az magadjószágából, ha szintén megfognak is, eleget teszek (értsd: elégtételt veszek); hadnagyomnak, kapitányomnak egy-egy szál szíjjat adok, az maga[á] tehene bőrén kiszabadulok, egy óráig sem fekszem az tömlöcben, sőt penig ha szintén két vagy három embert megölök is, vannak jó paripáim, egyiket kapitányomnak adom, háláltál is megmentem fejemet, azontúl ismét szabad ember leszek, megveszem az ló árát duplommal rajtatok."^

0 Kialakultak körmönfontabb haszonszerzési eljárások is. Amikor a katonák nagyobb fogásra törtek, igyekeztek a jobbágyságot ellenállásra vagy más 'formai" hiba elkövetésére kényszeríteni, hogy utóbb, védekezésül, legyen mire hivatkozniuk. A szabadszállásiaknak már 1665 tavaszán meggyűlt a baja Kis Istók füleki katonával és társaival: amikor százhuszonötödmagával beszállt hozzájuk, látogatását - természetesen a kötelező ellátáson felül - 200-250 tallérjuk bánta. A java azonban még csak ezután következett. Augusztus 11-ének "napjára felvirradván - jelentette a főbíró Wesselényi Ferenc nádornak - török iszpájájuk búza dézsmáját hordván, nyomtatván, az falun kívül egy szérűn" szorgoskodott az egész falu népe, amikor híre érkezett, hogy Kis Istókkal ezúttal valami száz katona érkezett határukba. Miközben a zöm a falun kívül lesbe állott, tíz lovas katona már napfelkeltekor behatolt a településre. Mivel a szabadszállásiak néhány nappal korábban visszavették Kis (alias Szabó) András és Fekete (alias Róka) Péter katonáktól az izsákiaktói (Solt m.) elrablott portékákat, legott megtépázott tekintélyük helyreállításával és az otthon maradottak megfélemlítésével kezdték. Kiderül majd - mondották -, "ha az bocskor köszön-e az csizmának avagy az csizma az bocskomak", s hozzáfogtak a házak dúlásához, onnan "kámvás" sajtok és egyéb portékák elhurcolásához. Különösen rosszul járt az a két szabadszállási, aki a mezei kertjébe dolgozni igyekezvén, a lesbenállókba ütközött. Bár megfutottak, a katonák utolérték őket, s nemcsak lovaikat vették el, hanem egyiküket "halálra verték, vellát, gereblyét rajta eltördeltek". Ezen beköszöntő után az egész sereg bevonult a faluba, s felszólították a bírót és a tanácsot, hogy üzenetet küldjön a szérűn dolgozóknak: "jertök haza, jámborok, mert elég vendégötök megyén, gazdálkodgyatok". Bár a parasztok engedelmeskedtek, a hazatérőket az egyik katona azonnal rútul szidalmazni kezdte, mire szálláshelyéről előrontott 10-12 társa s egy szabadszállásit puskával keresztüllőtt. Erre a lakosság - a katonáktól üldözve, akik azzal biztatták egymást, hogy halomra kell vágni őket - szétszaladt, s hazaérve ki villát, ki puskát ragadott. A templom körül, a tatárok effen ásott árokba igyekeztek szorítani támadóikat, de 9. Turgony, 1665. nov. 5. Mester Gáspár nagykun kapitány a Kassán összegyűlt úri rendekhez. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL). E. 204. Magyar Kamara Archívuma (a továbbiakban: MKA) Misszilisek. Jászkunság. 10. Fülöpszállás, 1669. okt. 31. Andrássy Miklós főkapitányhoz.; GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. IV. Budapest, 1885. 315. p. 40