Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 1. Szakály Ferenc: A hatalmaskodás mint a magyar jogok érvényesítésének eszköze a török által megszállt országrészekben

mivel a hatalmaskodási perek a többségben magánegyezséggel - a vitatott birtok vagy jobbágy átengedéssel és némi kártérítéssel - végződtek, a két pertipus közti különbség a gyakorlatban elmosódott.) És viszont: amennyiben a hatalmaskodással vádolt bizonyítani tudta, hogy csupán a sajátját szerezte vissza erőszakos formában, a szerepek megcserélődtek, s a perindító vádlottá változott át. A középkornál is jobban kidomborodik a hatalmaskodás jogkinyilvánító-jogérvényesítő szerepe a török magyarországi bentlakásának másfél századában, amikor is az egységes ország három részre hullott, s a török által megszállt egyharmadában hosszú időre megszűnt a jogigények érvényesítésének természetes lehetősége. Az ide behatoló magyar végvári katonaságra várt a feladat, hogy ráébressze a jobbágynépet: továbbra is adóval tartozik magyar urainak (is), s az is^ hogy a magyar adóztatás rendszerében időről időre mutatkozó zavarokat "elhárítsa"5 Mindez rengeteg olyan erőszaktételhez vezetett, amely - amennyiben az érintett földesúr ilyen pert kezdeményezett a végvári katonák ellen - kimerítette a hatalmaskodás fogalmát. Már az egységes középkori Magyarországon is gyakorta megesett, hogy az ide-oda vonuló, vagy az adószedéshez kivezényelt katonaság hatalmaskodott az útjába eső jobbágysággal, sőt nemeséggel szemben is.

6 A hatalmaskodási ügyek igazi főszereplővé azonban csak most, a török megszállás időszakában, s ekkor is főként, a hódoltság területén vált, jólehet ekkor sem, itt sem szüneteltek az egymással viszálykodó magyar földesurak jobbágykézzel végrehajtott, vagy a szomszédos falvaknak egymás rovására - földesúri engedély nélkül is végrehajtott hatalmaskodásai.

7 (Ez utóbbiak azonban csak az esetben minősültek hatalmaskodási esetnek, ha a földesúr a magáévá tette jobbágyai ügyét, s ennek jogi konzekvenciáit is levonta.) Mivel a többnyire minden időszakban rosszul fizetett, illetve a rendes jövedelmükkel elégedetlen végváriak és hajdúk messzemenően kihasználták a - két urat szolgáló, de hatékonyan egyiktől sem oltalmazott - hódoltsági jobbágyok kiszolgáltatott helyzetét, a magyar hatóságok a kezdettől fogva szabályozni igyekeztek az előbbiek hódoltságba járását. Csakhamar bebizonyosodott azonban, hogy a bejárások eltiltása és előzetes feltételekhez kötése nem valósítható meg, ezért elkerülendő a kirívó visszaéléseket, meghatározták, hogy a felkeresett helységek lakói mivel tartoznak nekik és lovaiknak "gazdálkodni". Ritkaságszámba ment azonban az a katona, aki a szabott napi élelmiszer- és abrakadaggal megelégedett; általában fejőstehénnek tekintették a parasztokat, s még szerencse volt, ha beérték ún. "kézbeli" ajándékokkal (késekkel, szíjakkal, tollakkal, gombokkal, némi posztóval vagy készpénzzel stb.).

8 Ezer és ezer hódoltsági parasztközösség megpróbáltatásait visszhangozza 5. SZAKALY Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. passim, Összfoglalóan: 456460. p. 6. ERDÉLYI L. i.m. 195., 266., 307., 308. és 447. p. 7. Az ilyen esetekről készült vizsgálati jegyzőkönyveket lásd: HORVÁTH Lajos: A Galga-mente történetének írott forrásai, 1526-1686. Aszód, 1981. (Múzeumi füzetek 20.) passim és Uő.: Gödöllő történetének írott forrásai, 1325-1711. Gödöllő, 1987. (Gödöllői füzetek 1.) passim 8. A végváriak hódoltságba járása nyomán keletkezett töméntelen panaszlevél és vizsgálati jegyzőkönyv természetesen nincs összegyűjtve, és sajnos, még tipológiájuk elkészítésére sem történt kísérlet. Egy sor ilyen ügy tanulságait hasznosítottuk: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Budapest, 1969. (Értekezések a történeti tudományok köréből 49.) passim; Néhány újabban publikált összesítés a végváriak kihágásairól: SZAKÁLY Ferenc: A parasztvármegye történetéhez a XVII. században. Századok 103. (1969) 690-708. p., NYAKAS Miklós: Querela comitatus Bihariensis (Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből.)A Bihari Múzeum évkönyve IV-V. Berettyóújfalu, 1986. 181-190. p. és Uő.; A kallói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években (Egy vallatás! jegyzőkönyv tanulságai). A debreceni Déri Múzeum 1985. évi évkönyve. Debrecen, 1987. 64-74. p. 39