Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 3. Varga Éva: Társadalmi konfliktusok és megmaradási technikák az északi határszél néhány községében

A három község - Vámosmikola, Letkés, Nagybörzsöny - közül demográfiai tekintetben Vámosmikola fejlődése a legmeredekebben felfelé ívelő egészen Trianonig. Ekkora lakosainak száma kétezer körül mozog. A település városias jelleget ölt. Az evangélikus németek és katolikus magyarok lakta Nagybörzsönyben a népességszám növekedése ennél kisebb ütemű, ám lakosainak száma 1920-ra csak mintegy 150 fővel kevesebb, mint Mikoláé. Mindez azzal is együtt jár, hogy miközben Nagybörzsöny elveszíti korábbi központi szerepét, ezt Mikola veszi át. A központi szerep áttevődésének oka egyrészt a börzsönyi bányák megszűnése és ezzel együtt a település foglalkozási struktúrájának megváltoztatása, másrészt a Mikolán egyre nagyobb számban megjelenő zsidó polgárság jelenléte. Mivel mindkét község gazdasági életének alapja a felvidéki városokkal folytatott kereskedelem, s a trianoni határok ennek gátat szabnak, 1920-tól kezdődően lakosságuk száma csökken, ám eltérő mértékben. Ugyanakkor a színmagyar és katolikus Letkés kevésbé érzékeny a gazdasági és politikai változásokra. Bár a lakosság száma a századfordulóig valamellyest növekszik, ettől az időponttól kezdve egészen ä II. világháborúig gyakorlatilag majdnem stagnál, csak a természetes szaporodásból fakadó apró növekedés látható. Ennek oka, hogy az itteni lakosság tud a legkevésbé földhöz jutni a környező nagybirtok egyházi volta miatt. Piaci kapcsolataik is jóval redukáltabbak és nem a Felvidék, hanem a Duna menti települések felé orientáltak. (Lévén a földbirtok nagyrésze esztergomi tulajdonban, és a közlekedési viszonyok is szerepet játszanak ebben.) A magyarországi részleges kapitalizálódás viszonyaihoz jobban alkalmazkodó Nagybörzsönyt és Vámosmikolát sokként, éri piacainak elvesztése. Az eltérő tradíciók és foglalkozási struktúra következtében azonban egészen eltérő módon reagálnak a változásra. A népességszám tekintetében a két háború közt Nagybörzsönyben nagyobb, Mikolán némiképp kevesebb mértékű visszaesés figyelhető meg. A börzsönyi lakosság ekkorra már kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytat, elsősorban borászattal foglalkozik, terményeinek nem tudnak új piacot szerezni. A helyzetet enyhítendő áttérnek a juh- és szarvasmarha tenyésztésre, amit a környéken értékesítenek. A település fejlődésében mégis megtorpanás figyelhető meg, ami elmélyíti a középkor óta fel-fellángoló vallási és etnikai ellentéteket. Ezek a napi életben nem vezettek nyílt konforntációhoz, csupán a két közösség egymástól való elzárkózásához. Ennek tudható be, hogy a német és magyar népcsoport tagjai nemigen kötöttek egymással házasságot, vagy ha mégis, az botrányszámba ment. Hogy nemcsak külön iskolába járatták gyerekeiket, nemcsak vallási életükben, de minden kulturális tevékenységükben elkülönültek. Bár a falu elöljárói a bíró kivételével magyarok voltak, a közösséget érintő ügyeket nCmetul beszélték meg. Az itt lakó magyarok kivétel nélkül tudtak németül, pontosabban börzsönyiesen, ami alatt nem a sváb, hanem egy egészen sajátos egyesek szerint bajor, mások szerint a szászokéhoz hasonló, de azzal sem azonos nyelvjárást beszélnek. Az ellentétek némiképp feloldódni látszottak a közösen szerveződő levente mozgalom keretein belül, melynek az egyik katolikus és az egyik evangélikus (tehát német és magyar) tanító állt az élére. Mivel a mozgalom nem volt mentes a szélsőségesen magyarkodó elemektől, ellenhatásként a volksbundnak is sikerült - legalábbis részlegesen tért hódítania, s nem csupán az ifjúság körében. A helybeliek szerint a Volksbund erőteljesebb térhódításának éppen a katolikus leventevezető vetett gátat, félig-meddig sikeresen. Az 1941-es illegális, majd a későbbiekben folyó legális (kétszer!) SS-toborzások egy-két kivételtől eltekintve hatástalanok maradtak a községben. A helyi németek a magyar hadseregben szolgáltak. 1944 tavaszán azonban létrejött az az egyezmény, amely lehetővé teszi még a magukat magyarnak valló német anyanyelvűek kényszersorozását is, s e kötelezettség elmulasztásáért súlyos szankciókat helyez kilátásba. így történt, hogy a nagybörzsönyi németek egy része szándéka ellenére mint SS katona érte meg a háború végét. 372