Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben

Annak érdekében, hogy az ilyen átfogó bemutatásnál mélyebben belelássunk a nagyvárosi kollektív erőszak lefolyásának a hogyanjába, és az események alakulása mögötti jelentéssel is tisztába jöhessünk, illetve a maga tágabb társadalomtörténeti kontextusába állítva értelmezhessük a tömegek (és a másik oldal, az elnyomó hatalom) viselkedésének éppen adott módját, kézenfekvő az esettanulmány szintjére alámerülni. Ezt kíséreljük most meg, amikor alaposabban megvizsgáljuk az ún. Vérvösös csütörtök eseményeit, s feltárjuk annak pontos koreográfiáját, felvillantjuk társadalomtörténeti jelentésvilágát. A "vérvörös csütörtök" koreográfiája A nevezetes munkászavargás eseményeit közvetlenül á parlamentben történtek motiválták. 1912. május 22-én Tisza Istvánt házelnöknek választják. Ez a kormánypárti lépés nyílt kihívás a parlamenti ellenzéknek és a parlamenten kívüli erőknek egyaránt. Az új házelnök első intézkedése ti. az ellenzéki obstrukció erőszakos letörésére irányul. A parlamenti ellenzék ugyanis, mint az közismert, az obstrukció alkalmazásával sikeresen gátolta meg hosszú időn át a véderőjavaslat megtárgyalását, de ezt az eszközt vetette be az általános választójog elfogadtatásáért vívott küzdelmében is. A parlamenten kívüli erők, politikai tényezők, így első helyen a szociáldemokrata párt első reagálásában másnapra általános sztrájkra hívott fel, "tüntető sétát" hirdetve meg a fővárosban. Vessünk most futó pillantást az így kirobbanó zavargások topográfiájára. A sztrájk és a tüntetés ügyében a döntés a párt és a szakszervezeti küldöttgyűléseken született meg május 22-ike estéjén. Ezekre az összejövetelekre főleg vendéglőkben, korcsmákban került sor.8 Másnap, 23-án a tüntetők nem az ilyen alkalmakkor szokásos gyülekezőhelyekről, tehát a Garay térről, a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) térről vagy a Városligetből, hanem közvetlenül lakóhelyeikről indultak el és a város központjába vezető nagy útvonalakon (a Váci úton, a Soroksári úton vagy az Aimássy térről indulók a Wesselényi utcán át, Budán pedig a Margit híd felé tartva) igyekeztek eljutni a város belső negyedeihez.9 Uticéljuk a parlament, helyesebben az előtte kialakított fórumszerű tér. A rendőrség is ide koncentrálta erejét. "E helyre volt vezényelve a főkapitány személyes vezetése mellett 200 gyalogos és 40 lovas rendőr és 2 század huszárság, ezen kívül erre a helyre való rendeléssel készenlétbe volt helyezve a közeli Nádor gyalogsági laktanyában egy zászlóalj gyalogság" w Az egyesített rendőri és katonai alakulatok igyekeztek elzárni a befelé vezető utakat, hogy megakadályozzák a tömeg beáramlását a belső városnegyedekbe. Egymás után szállták meg a Nagykörút vonalában azokat a főbb tereket, forgalmi csomópontokat, melyeken a bevezető főútvonalak áthaladnak; tehát a Nyugati pályaudvar környékét, az Oktogont (ma November 7. tér), a Nagykörút és a Rákóczi úti, a József körúti, a Baross utcai és az Üllői úti kereszteződéseket. De mivel erre a lépésre csak némi késéssel került sor, egyes tüntető csoportoknak sikerült beszivárogni a Nagykörúton belülre. Ezért szükségessé vált a Nagykörúton belüli stratégiai pontok elfoglalása is. Rendőri-katonai erők szállták meg a BelsőLipótváros (a parlamentnek és a kormányépületek egy részének otthont adó városrész) külső vonalát, azon egyes pontokat, így a körút (ma Bajcsy Zsilinszky út) és az Alkotmány utca kereszteződését, a Bazilika környékét, valamint a Deák teret.n A parlament közvetlen közelébe így csak kisebb csoportoknak sikerült eljutni, ám azok is megrekedtek a városnegyed közbülső pontjain, ahol viszont összeütközésbe kerültek a rendőri-katonai erőkkel. Véres Összecsapások zajlottak le a Nyugati pályaudvar körzetében és a Szabadság téren. Az utóbbi helyen a tömeg megbénította a téren áthaladó villamosközlekedést, a villamosok 8. REMETE László: Barrikádok Budapest utcáin 1912. Bp. 1972.111. p. 9. Uo. 118., 120-121. p. 10. Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV. 1428. gy. 4421/1912-XI. 11. Uo.