Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Szabó Dániel PÁRBAJ A DUALIZMUS KORÁBAN, AVAGY HAZA A VÍVÓTEREMBEN A tizenkilencedik század vége, a huszadik század eleje nem pusztán a boldog békeidő volt Magyarországon, de egyben a párbajozás aranykorát is megtestesítette. Ezen egyértelműen túl kategorikus állítással nem azt akarom mondani, hogy a párbajozás e korban magyar vagy közép-európai, netán kelet-közép-európai, vagy akár csak európai sajátosság lett volna, pusztán azt, hogy a világ erkölcsi, magatartás és ritusrendszerébe való tökéletes beilleszkedés jegyében a fegyveres" elégtételadás-, és vétel a Kárpát-medencére is jellemző volt. Tényleges adatokkal nem igen rendelkezem a párbaj elterjedtségére, mindenképpen karakterisztikus azonban, hogy míg 1881 és 1885 között éves átlagban 21 párbajügyben ítélt a bíróság, az 1890-es évek elejétől e szám jóval száz fölé ugrott, 19Ö4 és 1908 között például a különböző törvényszékek évente 243 párbajügyben jártak el s 157 elmarasztaló ítéletet hoztak.

1 Kacziány Géza: Híres magyar párbajok

2 című ezen időszakban készült művében öt párbajtipust sorol fel, megpróbálva szétválasztani és kategorizálni a szétválaszthatatlan! és kategorizálhatatlant: katonatisztit, politikait, nők miatt vívott párbajt, tyúkszempárbajt és koncertpárbajt. A következőekben, mikor részben bizonyítani igyekszem, hogy a fenti osztályozás nehezen elfogadható, a legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok lemondani számtalan szórakoztató párbaj ismertetéséről,

3 s az idő rövidsége miatt két párbajra, azok körülményeire, tanulságára szorítkozom. E kettő: Horváth Ádám és Füvesi Imre 1886. május 31-én vívott, formailag egy plágiumügyből keletkező, de gyakorlatilag politikai, súlyos sérüléssel végződő párbaja, valamint Wekerle Sándornak és Polónyi Gézának formailag politikai ellentéteken alapuló, de gyakorlatilag a politikai és társadalmi összefogást mintázó koncert, azaz eleve nem megsebesítésre, hanem pusztán a párbaj rítusának lefolytatására irányuló összecsapása. "A párbajok mindenütt status törvények által tiltvák; és valóban csodálatos dolog, hog? ama bölcs és atyai törvények, mellyek az álladalom békés polgárit a negédes czivodók önkénye ellen oltalmazzák, még általános visszhangra nem találtak a nemzetek kebelében; s kik áthágni elég vakmerők, közmegvetéssel nem sújtatnak. A törvény oltalma alá veszi ugyan azt, ki a párbajt vissza utasítja, s becsületét fel is tartja; de polgártársai más véleményen vannak felőle, - s aki valaha illy helyzetben volt, vagy arról hallott, kénytelen megvallani, hogy az, ki a párbajt vissza utasító, minden törvény daczára rósz véleményt költött személye iránt, s gyakran alávaló elménczek gúny tárgya lőn, kik őt büntetlenül bánthatni hiszik". E sorokkal kezdi Chappon Lajos - a budapesti nemzetőr seregnél vítanár 1. A Magyar Birodalom Bűnügyi Statisztikája az 1909-1913. évekről. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 59. Bp. 1919. 2. Bp. 1889. 8. p. 3. Az érdeklődő valóban jól szórakozva forgathatja a rengeteg érdekes párbajtörténetet felsorakoztató újabb könyvecskét: ESZES Máté: Híres bajvívások, hírhedt párbajok. Budapest, 1988.